Covid-sikersztori, ami valójában nem az?

• A gyógyultak véréből kinyert vérplazmával Magyarországon már a koronavírus-járvány legelejétől kísérleteznek, jelenleg is része a terápiás protokollnak, és általában magyar sikersztoriként jelenik meg a hivatalos kommunikációban és a médiában.
• Pedig mostanra a nemzetközi tudományos eredmények alapján a plazmaterápia Covid–19 elleni hatásossága legalábbis megkérdőjelezhető, ezért a megítélése is felemás, a kezdeti nagy remények után a legtöbb ajánlás már nem javasolja a használatát, széles körben legalábbis semmiképp.
• Szűkebb betegcsoportokban és bizonyos körülmények között még hasznosnak bizonyulhat, de ahogy a magyarországi Covid-plazmaterápia úttörője a Telex-nek elismerte, még itthon is keresik, hogy pontosan hogyan érdemes alkalmazni.
• Azt a hivatalos magyar ajánlás is leköveti, hogy csak egy szűkebb csoportnál lehet érdemi hatása a kezelésnek, de nem azoknál a betegeknél javasolja, akiknél a legfrissebb eredmények alapján érdemes lehetne.
• Jelenleg is folynak a hazai kutatások abban a reményben, hogy sikerül finomhangolni a plazmaterápiát, és hatásos gyógyszert előállítani a gyógyultak plazmájából.

Ahhoz, hogy felmérjük, hogyan viszonyul jelenleg a tudomány a plazmaterápiához, először a frissebb metaanalíziseket érdemes átnézni. Ezek a korábban megjelent klinikai vizsgálatok eredményeit összesítik és elemzik egységes szempontrendszer szerint, hogy közös nevezőre hozzák a sokféle eredményt, és ezzel átfogóbb képet adjanak, megmutatva a bizonyítékok összességét, és így lehetőleg a teljes tudásunkat a témáról. Ahogy újabb és újabb kutatási eredmények érkeznek, új metaanalízisek is rendszeresen születnek. Nézzük azokat, amelyek a tavalyi év második felében vagy azóta jelentek meg.

Rögtön egy kakukktojással kezdünk, mert bár tavaly májusban frissült utoljára, a tekintélye miatt érdemes megemlíteni a Cochrane kollaboráció metaanalízisét. Eszerint nagy bizonyossággal megállapítható, hogy a középsúlyos és súlyos betegeknél nem csökkenti a halálozást a plazmaterápia, és szinte semmilyen hatással nincs az állapotuk javulására. Az enyhe betegeknél nem látták egyértelműen megítélhetőnek a helyzetet, mert az ilyen betegek körében nem készült elég vizsgálat.

Az azóta eltelt időből hét olyan metaanalízist találtunk, amelyek szintén arra jutottak – különböző súlyosságú betegek vizsgálata alapján –, hogy nem állapítható meg számottevő haszna a plazmaterápiának:

• Egy szeptemberi elemzés szerint sem a súlyos, sem a nem súlyos esetekben nem jár semmilyen érdemi előnnyel.
• Egy októberi szerint a kórházba került betegeknél nem járt semmilyen jelentős előnnyel sem a halálozási kockázat, sem más klinikai kimenetel szempontjából, olyannyira, hogy a szerzők véleménye szerint nem is kellene tovább vizsgálni, hogy általában van-e értelme alkalmazni, inkább szűkebb betegcsoportokban érdemes vizsgálatokat folytatni, például immunkompromittált betegek körében.
• Egy novemberi metaanalízis szerint középsúlyos-súlyos esetekben nem csökkentette a halálozást.
• Egy decemberi elemzés nem talált bizonyítékot a halálozási kockázat csökkenésére, és arra sem, hogy az enyhe betegeknél a plazmaterápia megakadályozta volna a gépi lélegeztetés vagy az intenzív terápia szükségességét.
• Egy másik decemberi tanulmány arra jutott, hogy a plazmaterápia hozzáadása a sztenderd kórházi ellátáshoz biztonságosnak tekinthető, viszont semmilyen jelentős előnnyel nem jár, sem a klinikai javulást, sem a halálozás csökkentését tekintve.
• Egy januári metaanalízis szerzői nem találtak semmilyen összefüggést a plazmaterápia és a kórházi betegek kezelésének kimenetele között.
• A legfrissebb, februári elemzés alapján a súlyos és kritikus betegeknél a plazmaterápia nem növelte az állapotjavulás esélyét, és nem csökkentette a halálozási kockázatot.

A teljes információt ITT olvashatja