Carpalis alagút szindróma – tünetek, diagnosztika, kezelés

A carpalis alagút szindrómát (carpal tunnel syndrome, CTS) a nervus medianusnak a csukló területén történő kompressziója okozza. Ennek megfelelően az ideg ellátási területén (szenzorosanaz I–III. ujj teljes területén, a IV. ujj radiális felén, motorosan pedig a tenár izomzat radiális részén) alakulnak ki neuropátiás tünetek. A carpalis alagút egy szűk, részben csontos, részben pedig szalagos csatorna a csukló palmáris részén, amelyben az ideg mellett kilenc hajlítóín fut, így a csatornán belüli bármilyen eredetű térfogatcsökkenés vagy a benne lévő struktúrák duzzanata, megvastagodása az ideg kompressziójához vezet.  A CTS, melyet elsőként Sir James Paget írt le 1854-ben, gyakori betegségnek számít, előfordulási gyakorisága kb. 1/1000, ezért gyakran kell elkülöníteni más eredetű fájdalmas alkari betegségektől.

Jellemző tünetei a leírtaknak megfelelően jelentkeznek: kezdetben e terület érzéketlensége, majd neuropátiás jellegű fájdalom, súlyos esetben a tenár izomzat részleges sorvadása alakul ki. A fájdalom kisugározhat az alkarra, de a felkart már nem érinti. A CTS tünetei általában fokozatosan alakulnak ki, és lassan súlyosbodnak, de gyakran nem tükrözik a betegség súlyosságát: a betegek egy részénél már enyhe fokú betegségnél jelentkeznek a jellegzetes tünetek, másoknál viszont az első panaszok, a fájdalom csak a súlyos tenárizom-sorvadással együtt alakul ki. A leggyakoribb tünetek közé tartozik a fájdalom, zsibbadás és bizsergés, amelyek kezdetben főleg éjszaka jelentkeznek, de idővel a nappali tevékenységeket is zavarhatják. A betegek gyakran panaszkodnak arról, hogy a kezük gyenge, és nehézséget okoz számukra a finom motoros mozgások kivitelezése, például a gombok begombolása vagy a tárgyak megtartása. Súlyos esetekben a kéz tenár izmainak sorvadása is előfordulhat, ami maradandó funkcióvesztéshez vezethet.

A CTS leggyakrabban a kéz és a csukló megerőltető használatából ered, különösen azoknál, akik ismétlődő mozdulatokat végeznek, például gépelés vagy szerszámok használata során. Emellett a csukló traumás sérülése, ízületi deformitás, gyulladás, ödéma szintén állhat a szindróma hátterében.

A CTS kialakulásában számos tényező játszik szerepet. Egyik ilyen tényező a genetikai hajlam (a csuklóban lévő anatómiai struktúrák veleszületett eltérései), ami növeli a kompresszió kockázatát. Emellett hormonális tényezők is közrejátszhatnak, például a terhesség vagy a menopauza során bekövetkező változások, amelyek a csukló szöveteinek duzzanatát okozhatják. Az olyan anyagcsere-betegségek, mint például a cukorbetegség, szintén növelhetik a CTS kialakulásának kockázatát, mivel az idegek vérkeringésének romlása elősegíti az idegkárosodást. Szintén gyakori ok az ízületi gyulladás vagy traumás csuklósérülés.

Diagnosztikai eljárások

A CTS diagnózisa elsősorban a beteg klinikai tünetein és fizikális vizsgálatán alapul. Az anamnézis során a betegeket a tünetek jellegéről és időbeli megjelenéséről kérdezik ki, valamint a munkahelyi és szabadidős tevékenységekről, amelyek hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához. A fizikális vizsgálatok közül az egyik leggyakrabban alkalmazott teszt a Phalen-teszt. Ezen teszt során a betegnek 60 másodpercre maximálisan be kell hajlítania a csuklóját. A teszt pozitívnak tekinthető, ha ekkor zsibbadás, érzészavar alakul ki a hüvelyk-, mutató- vagy középső ujjban, illetve a gyűrűsujj felében. Ez a teszt nagy pontossággal képes kimutatni a CTS-t, különösen, ha a tünetek már kifejezettek (szenzitivitás: 70–90%, specificitás 60–80%).

Egy másik elterjedt módszer a Tinel-jel, amely során a vizsgáló a csukló területétfinoman megütögeti a carpalis alagút felett. Ha ez a manipuláció zsibbadást vagy bizsergést vált ki a mediánideg ellátási területén, akkor a teszt pozitívnak minősül.

A diagnózis megerősítéséhez elektrofiziológiai vizsgálat áll rendelkezésre. Elektroneurográfiás (ENG) vizsgálattal a csuklótájék területi idegvezetési zavara mutatható ki, kiegészítő vizsgálattal, elektromiográfiával (EMG) pedig a tenár izomzat beidegzési zavara igazolható.Bár az ENG vizsgálat kissé kellemetlen, mivel elektromos stimulációval, az EMG pedig tűszúrással jár, ezek érzékeny és pontos funkcionális vizsgálóeljárások (szenzitivitás, specificitás 85–95%). A vizsgálatok érzékenysége az enyhébb formákban magasabb.

A perifériás idegi ultrahang (UH) egyre gyakrabban használt eszköz a carpalis alagút szindróma diagnosztizálásában, mivel nem invazív, és valós idejű képet nyújt a csukló struktúráiról, beleértve a mediánideget is. Szenzitivitása a CTS diagnosztizálásában általában 70–90% között mozog. Az UH érzékenysége függ a vizsgáló szakértelmétől, a készülék minőségétől és a betegség súlyosságától. A korai stádiumú CTS esetében az ultrahang érzékenysége alacsonyabb lehet, míg súlyosabb esetekben a szenzitivitás magasabb.

A carpalis alagút szindróma kezelési lehetőségei

A CTS kezelése történhet nem sebészeti és sebészeti úton is, a kezelési stratégia megválasztása a betegség súlyosságától, az idegkárosodás mértékétől és a beteg egyéni igényeitől függ. A kezelés célja a tünetek enyhítése, a kéz funkciójának javítása és az idegkárosodás megelőzése.

Nem sebészeti kezelések

A CTS enyhe és közepesen súlyos eseteiben a nem sebészeti kezelések gyakran hatékonyak. Ezek a kezelési lehetőségek elsősorban a tünetek enyhítésére és az állapot súlyosbodásának megelőzésére összpontosítanak.

Ilyen gyakran alkalmazott nem sebészeti kezelés a csuklósínezés. Enyhe fokú betegség esetén a sínek éjszakai használata hatékony lehet, mivel megakadályozza a csukló alvás közbeni túlzott hajlítását, ami súlyosbíthatja a mediánideg kompresszióját. A sínezés enyhíti az éjszakai fájdalmat és a zsibbadást, és segíthet megelőzni a további károsodást.

A nemszteroid gyulladáscsökkentők helyi alkalmazása csökkentheti a gyulladást, és enyhítheti a fájdalmat, bár ezek a gyógyszerek inkább a tünetek kezelésére szolgálnak, mintsem az alapvető ok megszüntetésére. A kortikoszteroid-injekciók még hatékonyabbak lehetnek a gyulladás és az ödéma csökkentésében, ami enyhíti a mediánideg kompresszióját is. Azonban a hatásuk csak átmeneti, rövid ideig tart, a tünetek idővel visszatérnek. Emellett a gyakran ismételt injekciók hegesedést okozhatnak, ami megnehezítheti a későbbi sebészeti ellátást.

A kéz és a csukló mobilitásának és erősségének helyreállításában a fizioterápia is segíthet. Az ergonómiai munkaállomás kialakítása, beleértve a helyes testtartást és a kézmozdulatok optimalizálását, szintén hozzájárulhat a CTS tüneteinek enyhítéséhez. A megfelelő billentyűzet- és egérhasználat, valamint a gyakori szünetek beiktatása segíthet megelőzni a tünetek súlyosbodását.

Sebészeti kezelések

Sebészeti beavatkozás akkor válik szükségessé, amikor a nem sebészeti kezelések nem hoznak eredményt, vagy ha a tünetek súlyosak. A leggyakoribb sebészeti eljárás a carpalis alagút felszabadítása (carpal tunnel release), amelynek során a flexor retinaculumot átvágják, hogy csökkentsék a nervus medianus kompresszióját. Az első műtétet épp 100 éve H. Galloway végezte 1924-ben.

A sebészeti beavatkozásoknak két fő típusuk van. A hagyományos nyílt műtét során a sebész egy kis bemetszést végez a csuklón, elérve a flexor retinaculumot, amelyet ezután átvág. A műtét igen hatékony, a teljes szalagrendszer feltárásra kerül, de a gyógyulás időtartama hosszabb lehet. Az endoszkópos technika minimál invazívabb, mivel csak egy vagy két kisebb bemetszést igényel. A sebész egy endoszkópot vezet be a bemetszésen keresztül, majd átvágja a flexor retinaculumot. Az endoszkópos műtét előnye, hogy gyorsabb a gyógyulás, és rövidebb ideig tart a hegképződés.

A műtéti technikák kifejezetten hatékonyak, a szövődmények valószínűsége alacsony, a műtétek egynapos sebészeti ellátás keretében történnek. A betegek mindkét eljárás után jelentős javulást tapasztalnak, azonban a gyógyulás üteme egyénenként, a betegség súlyosságától, illetve a társbetegségektől függően változó, a teljes felépülés akár hónapokig is eltarthat. A műtétet követően a neuropátiás fájdalom napokon belül enyhülni szokott, az érzészavar hetek-hónapok alatt múlik, míg az izomerő hónapok alatt rendeződik. Igen súlyos, izomsorvadással járó esetekben is enyhül ugyan neuropátiás fájdalom, de a szenzoros és motoros funkciók alig vagy csak nagyon lassan tudnak rendeződni. Elektrofiziológiai módszerekkel jól követhető a javulás, de hónapokkal, esetleg évekkel később is kimutatható. A kéz teljes funkciójának helyreállítása érdekében műtét után rehabilitációra és fizioterápiára is szükség lehet.

Összefoglalás

A carpalis alagút szindróma egy gyakori, jellegzetes klinikai képpel jellemezhető kézbetegség, amelynek komoly hatása van a betegek mindennapi életére. A tünetek enyhítése és az idegkárosodás megelőzése érdekében kulcsfontosságú a betegség korai felismerése és a megfelelő kivizsgálás, majd kezelés. Míg enyhe esetekben a nem sebészeti kezelések átmenetileg hatékonyak, a súlyosabb esetekben sebészeti beavatkozásra van szükség. A műtéti ellátás alacsony kockázatú, továbbá időben elvégezve teljes gyógyulást eredményez.

AJÁNLOTT IRODALOM

1. Joshi A, Patel K, Mohamed A, et al. Carpal Tunnel Syndrome: Pathophysiology and Comprehensive Guidelines for Clinical Evaluation and Treatment. Cureus 2022 Jul;14(7):e27053. PMID: 36000134

2. Wipperman J, Goerl K. Carpal Tunnel Syndrome: Diagnosis and Management. Am Fam Physician 2016 Dec 15;94(12):993–999. PMID: 28075090

3. Genova A, Dix O, Saefan A, et al. Carpal Tunnel Syndrome: A Review of Literature. Cureus 2020 Mar;12(3):e7333. PMID: 32313774

4. Lusa V, Karjalainen TV, Pääkkönen M, et al. Surgical versus non-surgical treatment for carpal tunnel syndrome. Cochrane Database Syst Rev 2024 Jan 8;1(1):CD001552. PMID: 38189479

5. Benson LS, Bare AA, Nagle DJ, et al. Complications of endoscopic and open carpal tunnel release. Arthroscopy 2006 Sep;22(9):919–924, 924.e1–2. PMID: 16952718

6. Katz JN, Larson MG, Sabra A, et al. The carpal tunnel syndrome: diagnostic utility of the history and physical examination findings. Ann Intern Med 1990 Mar 1;112(5):321–327.