Biológiai terápia pikkelysömör-betegségben

Enyhe és közepesen súlyos pszoriázis kezelésére leggyakrabban kortikoszteroid tartalmú kenőcsöket alkalmaznak. A helyi szteroidok a tünetek gyors javulását eredményezik, de a kezelés elhagyásakor a pszoriázisos bőrtünetek gyors és gyakran fokozott visszatérésével, úgynevezett visszacsapási reakcióval kell számolni. Ezen túlmenően tartós lokális alkalmazásuk esetén a bőr rezisztenssé válik, és a szer elveszíti hatását, illetve számos mellékhatás (bőrelvékonyodás, értágulatok) alakulhat ki.

Új terápiás lehetőség a helyi szteroidot és D-vitamin-analógot (kalcipotriolt) tartalmazó kombinált készítmény alkalmazása, amelyben a szteroidok gyulladásgátló hatása összeadódik a kalcipotriolnak a hámsejtek érésére kifejtett hatásával.

A középsúlyos pikkelysömörben szenvedők többségénél elfogadható mértékű rövid távú állapotjavulás (azaz jelentős vagy teljes tünetmentesség) érhető el a helyi kezelések és a fototerápia kombinációjával. Az alkalmazott UV-sugár hullámhosszának tartományától, a fényforrás jellegétől, a fényérzékenyítő anyag esetleges alkalmazásától függően a fototerápiának számos változata létezik: szűk spektrumú UV-B, PUVA (Psoralen + UV-A) stb. A fényterápia alkalmas gyors eredmény elérésére, és viszonylag tartós tünetmentességet eredményez.

Lokalizált, plakk típusú pikkelysömör kezelésére a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikáján alkalmaztak először 308 nm hullámhosszúságú XeCl excimer lézerkezelést, amely hatékonyabb, mint a korábbiakban alkalmazott UV-B-terápia.

Azok számára, akiknek a bőrtünetei a helyi kezelés és a fototerápia alkalmazásával nem szűnnek meg vagy gyorsan kiújulnak, belsőleg adható készítmények állnak rendelkezésre. A leggyakrabban alkalmazott szisztémás antipszoriatikus szerek (metotrexát, ciklosporin, acitretin) a páciensek többségénél ugyan jelentősen javítják a tüneteket, alkalmazásuknak azonban gátat szab a szisztémás toxicitásuk, amely miatt egy részüknél e kezelések nem alkalmazhatók.
 
A pszoriázis kezelésében az elmúlt években bevezetett úgynevezett „biológiai terápiák” hoztak áttörést. Ezek lényege, hogy célzottan gátoljuk a betegség kialakulásáért felelős, a szervezetben termelődő anyagokat. A biológiai szerek egy az adott betegség kialakulásában kulcsfontosságú szerepet játszó, gyulladást okozó anyagok vagy sejtek működését gátolják, így megállíthatják – vagy legalább nagymértékben lassíthatják – a kóros folyamatot. Oki terápiának tekinthetők tehát – hatásosak, szelektívek és jól tolerálhatók. A célzottan ható biológiai készítmények biotechnológiai úton előállított, fehérjetermészetű gyógyszermolekulák, legtöbbször ellenanyagok, amelyekkel a betegség kialakulásáért felelős gyulladáskeltő hatású molekulákat gátoljuk.

E biológiai gyógyszereket ma már széles körben alkalmazzák az orvostudomány számos területén, így az onkológiában, a reumatológiában (pl. gyulladásos bélbetegségek, reumatoid artritisz kezelésére), az ideggyógyászatban (pl. szklerózis multiplexben), és nemrégiben áttörést hoztak bőrgyógyászati betegségek kezelésében is. A legtöbb kórkép esetében a tumornekrózis faktor-alfa (TNF-alfa) gátlószerei állnak a terápia középpontjában. Egyes betegségek esetében döntően a TNF-blokkoló ellenanyagok alkalmazása vált be (pl. pikkelysömör, reumatoid artritisz), míg másoknál (pl. lupus, Sjögren-szindróma, dermatomyositis) a B-sejtek elleni terápia kecsegtet sikerrel.
 
A pikkelysömör biológiai terápiája a betegség patogenezisében központi szerepet betöltő mediátor fehérjék vagy az immunsejtek irányított vándorlását és/vagy aktiválódását irányító fehérjetermészetű molekulák specifikus ellenanyagokkal történő gátlását jelenti. A betegség kialakulásában központi szerepet betöltő TNF-alfa gátlására Magyarországon három készítményt törzskönyveztek, az etanerceptet, az infliximabot és az adalimumabot. E TNF-afla-gátló szerek rendkívül hatékonyan csökkentik a pikkelysömörös betegek bőrtüneteit, s ezzel együtt a javul az egészségi állapottal összefüggő életminőség. A tizenkét hetes kezelés hatására a páciensek többségénél a bőrtünetek legalább 75 százalékkal javulnak. A TNF-alfa-gátló szerek mérséklik továbbá a pikkelysömörhöz társuló ízületi gyulladást, illetve hatékonyak a betegség komplikált formáiban is.
 
A biológiai terápiák ugyan nagyon eredményes kezelési módot jelentenek az olyan betegek számára, akiket a korábbi, hagyományos terápiával nem lehetett tünetmentessé tenni, ám e kezelések rendkívül költségesek, kizárólag a biológiai terápiás centrumokban rendelhetők. Csak azok részesülhetnek biológiai terápiában, akiknek az állapota a hagyományos lokális és szisztémás kezelésre nem javul, vagy azok a gyógyszerek alkalmazása számukra ellenjavallt. A Bőr- és Nemibetegségek Szakmai Kollégiumának állásfoglalása szerint a hagyományos, lokális és szisztémás kezelésekre nem vagy nehezen reagáló súlyos pszoriázisos betegek aránya 1–5 százalékra becsülhető, ebből a körből a biológiai szerek alkalmazása évente kb. 150 betegnél lehet indokolt.

Forrás: Prof. Dr. Kemény Lajos, Világgazdaság Online