Gyógyítás
Az LSD mint gyógyszer
2009. október 28. 15:30
Nem újdonság, hogy a drogokkal gyógyítani is lehet: a több száz éve használt morfin máig a legerősebb fájdalomcsillapítók egyike, a marihuána pedig jól hat a kemoterápia mellékhatásaira. Most az LSD-ről derült ki, hogy szakavatott kézben hatásos gyógyszer lehet: Svájcban sikeresen kezeltek LSD-vel depressziósokat.
Először 1938-ban anyarozsból vonták ki a lizergsav-dietilamidot, azaz az LSD-t. Feltalálója Albert Hofmann, a svájci Sandoz gyógyszercég kutatóvegyésze eredetileg vérkeringést serkentő hatású gyógyszert akart megalkotni, ám amikor, az akkori idők divatának megfelelően, magán tesztelte a szert, fantasztikus hallucinációkról, tudatmódosulásról számolt be. Jelentősen túladagolta magát, mert később az is kiderült, hogy rendkívül kis mennyiségben hatásos. Egyetlen grammja elég ahhoz, hogy húszezer embert felvillanyozzon, vagy éppen ellazítson.
Használták is az LSD-t a 70-es évekig, depresszió, szorongás, fóbia, sőt még bénulások, ízületi gyulladás és bizonyos bőrbetegségek kezelésére is, ám később felfüggesztették a gyártását. Nem a mellékhatásai miatt, hanem mert a 60-as években a hippimozgalom emblematikus, művészek által is kedvelt ajzószerévé vált. Híres zenészek, színészek, írók szedték.
Az LSD-t ellenzői tehát elsősorban ideológiai alapon kiáltották ki fő ellenségnek. Pedig, amikor objektív módon tudományosan megvizsgálták, kiderült, hogy óvatosan adagolva, ellentétben az igazi kemény drogokkal, nincs komoly szervezetet károsító hatása – persze csak ha nem adagolják túl. A szervezetben termelődő szerotonin nevű anyaghoz hasonlóan, leginkább az érzelmeket döntően befolyásoló ún. agyi limbikus rendszerre hat, valamint növeli a dopamin nevű idegrendszeri átvivőanyag koncentrációját is. Ennek következtében (kissé leegyszerűsítve) mintegy kikapcsolja a szűrőfunkciókat, melynek következtében a központi idegrendszerben ugrásszerűen megnő a külvilág ingereiből származó információk áramlása és befogadása. A következmény: az LSD élesíti az érzékszerveket, felgyorsítja a gondolkodást – és hallucinációt is okozhat, megváltoztatva a tér- és időérzékelést, az Én és a külvilág közötti kapcsolatot. Általában javítja a hangulatot, bár néha paradox hatása is lehet, mert az önkontroll elvesztése félelmet gerjeszthet az emberben. Viszont ellentétben az igazi kábítószerekkel, sohasem okoz függőséget, bármikor el lehet hagyni, és gyorsan le is bomlik a szervezetben.
Az utóbbi években komoly kutatások folytak Európában, Amerikában, Izraelben, a különböző drogok, hallucinogén gombák, de még az ecstasy terápiás alkalmazásáról is. Beszámoltak sikeres kezelésről szorongások, háborús stressz okozta lelki traumák kezelésében. Ám az LSD-t mostanság vetették be először. Dr. Peter Gasser svájci pszichiáter nemrégiben önkénteseknél a gyakorlatban is kipróbálta. Olyan betegek szorongásainak, félelmeinek, depressziójának kezelésére kapott engedélyt, akik előzetesen súlyos szervi betegségek, többnyire rosszindulatú daganatok kemoterápiáján, műtétjén estek át. A kisszámú, ám szigorú tudományos kritériumok alapján elvégzett, ún., placebókontrollált terápia igen eredményesnek bizonyult, az összes páciensnek javult a pszichés állapota. Más pszichiáterek azonban szkeptikusak az LSD gyógyászati alkalmazását illetően.
Dr. Funk Sándor, a budapesti Nyírő Gyula Kórház ideggyógyász addiktológus-főorvosa tovább árnyalta a képet. Elmondta, hogy a 60-as években már próbálkoztak a szer „újrafelfedezésével”, terápiás alkalmazással, ám hamarosan felhagytak vele. Pszichoanalízisben, az ún. tudattalan feltárásában alkalmaztak LSD-t. Modern kori elterjesztője Tymothy Leary, a Harvard Egyetem tanára volt, aki egyfajta kultikus droggá emelte, amíg erre módja volt, mert az anyag nem szerepelt az illegális szerek listáján.
Manapság az LSD az esetek hat-nyolc százalékában előforduló „bad trip” (rossz utazás – kellemetlen, szorongásteli rosszullét) miatt kevésbé népszerű a fiatalok között –, valamint a „flashback” jelenség miatt: ez egy későbbi, „majdnem-drogos” állapot, amely ellenőrizetlen körülmények között, ismétlődően léphet fel. Ha mindehhez még azt is hozzáfűzzük, hogy rossz közérzettel járó, másnaposságszerű hatása is lehet, érthető, hogy az LSD kiment a divatból.
A terápiás alkalmazás kérdése ma még eldönthetetlen.
Használták is az LSD-t a 70-es évekig, depresszió, szorongás, fóbia, sőt még bénulások, ízületi gyulladás és bizonyos bőrbetegségek kezelésére is, ám később felfüggesztették a gyártását. Nem a mellékhatásai miatt, hanem mert a 60-as években a hippimozgalom emblematikus, művészek által is kedvelt ajzószerévé vált. Híres zenészek, színészek, írók szedték.
Az LSD-t ellenzői tehát elsősorban ideológiai alapon kiáltották ki fő ellenségnek. Pedig, amikor objektív módon tudományosan megvizsgálták, kiderült, hogy óvatosan adagolva, ellentétben az igazi kemény drogokkal, nincs komoly szervezetet károsító hatása – persze csak ha nem adagolják túl. A szervezetben termelődő szerotonin nevű anyaghoz hasonlóan, leginkább az érzelmeket döntően befolyásoló ún. agyi limbikus rendszerre hat, valamint növeli a dopamin nevű idegrendszeri átvivőanyag koncentrációját is. Ennek következtében (kissé leegyszerűsítve) mintegy kikapcsolja a szűrőfunkciókat, melynek következtében a központi idegrendszerben ugrásszerűen megnő a külvilág ingereiből származó információk áramlása és befogadása. A következmény: az LSD élesíti az érzékszerveket, felgyorsítja a gondolkodást – és hallucinációt is okozhat, megváltoztatva a tér- és időérzékelést, az Én és a külvilág közötti kapcsolatot. Általában javítja a hangulatot, bár néha paradox hatása is lehet, mert az önkontroll elvesztése félelmet gerjeszthet az emberben. Viszont ellentétben az igazi kábítószerekkel, sohasem okoz függőséget, bármikor el lehet hagyni, és gyorsan le is bomlik a szervezetben.
Az utóbbi években komoly kutatások folytak Európában, Amerikában, Izraelben, a különböző drogok, hallucinogén gombák, de még az ecstasy terápiás alkalmazásáról is. Beszámoltak sikeres kezelésről szorongások, háborús stressz okozta lelki traumák kezelésében. Ám az LSD-t mostanság vetették be először. Dr. Peter Gasser svájci pszichiáter nemrégiben önkénteseknél a gyakorlatban is kipróbálta. Olyan betegek szorongásainak, félelmeinek, depressziójának kezelésére kapott engedélyt, akik előzetesen súlyos szervi betegségek, többnyire rosszindulatú daganatok kemoterápiáján, műtétjén estek át. A kisszámú, ám szigorú tudományos kritériumok alapján elvégzett, ún., placebókontrollált terápia igen eredményesnek bizonyult, az összes páciensnek javult a pszichés állapota. Más pszichiáterek azonban szkeptikusak az LSD gyógyászati alkalmazását illetően.
Dr. Funk Sándor, a budapesti Nyírő Gyula Kórház ideggyógyász addiktológus-főorvosa tovább árnyalta a képet. Elmondta, hogy a 60-as években már próbálkoztak a szer „újrafelfedezésével”, terápiás alkalmazással, ám hamarosan felhagytak vele. Pszichoanalízisben, az ún. tudattalan feltárásában alkalmaztak LSD-t. Modern kori elterjesztője Tymothy Leary, a Harvard Egyetem tanára volt, aki egyfajta kultikus droggá emelte, amíg erre módja volt, mert az anyag nem szerepelt az illegális szerek listáján.
Manapság az LSD az esetek hat-nyolc százalékában előforduló „bad trip” (rossz utazás – kellemetlen, szorongásteli rosszullét) miatt kevésbé népszerű a fiatalok között –, valamint a „flashback” jelenség miatt: ez egy későbbi, „majdnem-drogos” állapot, amely ellenőrizetlen körülmények között, ismétlődően léphet fel. Ha mindehhez még azt is hozzáfűzzük, hogy rossz közérzettel járó, másnaposságszerű hatása is lehet, érthető, hogy az LSD kiment a divatból.
A terápiás alkalmazás kérdése ma még eldönthetetlen.
Forrás: Dr. Nemes János, Népszabadság Online
