Antidepresszánsok irritábilis bél szindrómában

A World Journal of Gastroenterology-ban közölt metaanalízis hét randomizált, placebokontrollos vizsgálat eredményeit dolgozta fel, összesen 257 IBS beteg adatait, akiknek fele amitriptilint, imipramint, dezipramint, doxepint vagy trimipramint, másik fele pedig placebót kapott. Az antidepresszánsok adását IBS-ben az indokolja, hogy ezek csökkenthetik a fájdalmat a viszcerális afferensek aktivitásának centrális befolyásolása révén, antikolinerg és perifériás antineuropátiás hatással rendelkeznek, befolyásolhatják a gasztrointesztinális tranzit időt, és nem utolsósorban enyhítik az IBS-sel rendszeresen együtt járó pszichés zavarokat is.
A metaanalízis során két hatást vizsgáltak; ezek egyike a tünetek általános javulása, a másik pedig a megfelelő fokú fájdalom- és diszkomfort érzés csökkenés volt. A triciklikus antidepresszánsok hatásosságát tükröző összesített
relatív kockázat igen jelentős mértékű, 1,93 volt, és a – skálával mért – hasi fájdalom átlagos csökkenése 44,15 ponttal kifejezettebb volt, mint  a placebóval kezelt betegeknél.
Roja Rahimi és munkatársai azt a következtetést vonták le, hogy az IBS tüneteit statisztikailag szignifikánsan és klinikailag hatékonyan enyhítik a TCA-k. Megjegyzik, hogy IBS esetén kisebb dózisok is hatásosak, mint amilyeneket depresszióban szoktak alkalmazni, ami arra  utal, hogy a TCA-k ilyenkor elsősorban a gasztrointesztinális rendszerre hatnak, nem pedig a pszichés tünetekre. Ennek ellenére, az IBS enyhébb eseteiben a mellékhatások miatt nem javasolják a TCA-k alkalmazását. Idősebb, illetve elsősorban székrekedéstől szenvedő betegek számára a legkisebb antikolinerg hatással rendelkető TCA-kat (például a doxepint vagy a dezipramint) javasolják, míg a hasmenés dominálta és az álmatlansággal járó esetekben az imipramint vagy az amitriptilint.

Weisz Júlia