Anonim alkoholisták
Az Anonim Alkoholisták ivásproblémával küzdő férfiak és nők nemzetközi közössége. Az AA-tagság egyetlen feltétele az ivással való felhagyás vágya. A Magyar Nemzet riportja.
A történet 85 évvel ezelőtt kezdődött. Az állandó részegeskedése miatt Bill Wilson New York-i bróker ígéretes karrierje 1934-ben romba dőlt. Az utolsó kórházi kezelése idején olyan spirituális élményt élt át, mely meggyőzte egy gyógyító felsőbbrendű erő létezéséről, mely segítheti őt az ivás abbahagyásában. Egy évvel később üzleti útja során erős ivásvágy alakult ki benne. Fölhívta a templom tiszteletesét, és kérte, hogy juttassák el egy súlyos alkoholistához. Az orvos Bob Smithhez küldték, aki azt mondta, hogy csak pár percre hajlandó fogadni Wilsont. A pár percből három és fél óra lett, ez idő alatt nem ittak, csak a közös problémájukról beszélgettek. Rájöttek, ha két alkoholista megosztja a tapasztalatait a betegségről, akkor nincs szükségük alkoholra. Közösen alapították meg 1935 júniusában az Anonim Alkoholistákat, az AA-t, az élő szó erejével segítő programot. Gyűléseket szerveztek, majd kiadták a Névtelen alkoholisták című könyvet, melyet a tagok maguk között Nagy könyvnek neveznek. A programot a 12 Lépésben, a szervezet működésének rendjét a 12 Hagyományban foglalták össze. A felépülési program az alkoholistákat az erkölcsi megújulásra bátorítja, és az énközpontúság feladására biztatja. A 12 Lépés elsajátításával és gyakorlati használatával az új életük alapjait tanulják meg.
Az AA elérhető az interneten, de nem keresik a nyilvánosságot. Anonimitással védik a közösségüket, melynek senki nem lehet az arca. Miután a tagok is beleegyeztek, hogy ellátogassak a gyűlésre, a médiaszolgálatot ellátó Imrével – nevezzük így – egyeztetjük a helyet és az időpontot. A résztvevők csak akkor nyilvánulhatnak meg AA-tagként, ha a nevük és az arcuk rejtve marad.
Elindulok az összejövetelre. A zárt gyűléseket csak ivásproblémákkal küzdők látogathatják, de nyílt napokon bárki rész vehet rajtuk. A gyűlés alatt se hang-, se képfelvételt nem készíthetek, utána viszont a tagok szívesen állnak a rendelkezésemre. Csengőszóval jelzik a kezdést. A gyűlésvezető mindenkit köszönt, majd – ahogy a filmekben látjuk – bárki bármikor megszólal, bemutatkozik: „Józsi vagyok, alkoholista.” „Szia, Józsi” – hangzik a válasz kórusban. Egy társuk felolvassa a meghatározásukat, hogy kik ők, mit csinálnak, és mit nem, majd néhány, a csoportra vonatkozó kérdés után egy másik tag elmondja a 15-20 perces bevezetőt. A gyűlés második felében, aki szeretne, hozzászólhat, az érzéseiről, megoldandó feladatairól beszélhet. Az elhangzottakat bizalmasan kezelik, senkit és semmit nem kritizálnak.
Felolvasnak egy részt a működési rendből, a 12 Hagyományból, kihirdetik a szolgálati közleményeket, majd körbeállnak imádkozni. Aki akar. Vannak köztük hívők és ateisták. A legtöbb tag elfogadja, hogy van rajta kívül álló felsőbb erő. Az alkohol is az volt, de elvették tőle, tehát az alkoholnál is van nagyobb erő. Minden felekezet képviseltetheti magát, de az AA nem szövetkezik semmiféle szektával vagy szervezettel, nem politizál, nem támogat és nem ellenez semmilyen ügyet. Nem toboroz tagokat, nem vezet se jelenléti ívet, se kórtörténetet, nem követi vagy befolyásolja a résztvevőket, és nem ad pénzt.
A vezetők csupán a tagok bizalmát élvező szolgálattevők, nem irányítók. A feladatokat felosztják egymás között, a csoporton belül a teendők cserélődnek. Szakemberek sincsenek köztük, legfeljebb tagként. Mindenféle foglalkozású ember jár hozzájuk: pap, tanár, színész, pszichiáter. A tagokat biztatják, hogy válasszanak egy náluk jóval tapasztaltabb, azonos nemű AA-tagot „szponzornak”, aki már végigvette a 12 Lépést, és be tudta építeni az életébe. A szponzor a program megértésében és követésében segíti őket, illetve a józanság megőrzésében. Soha nem ad tanácsot, mert a döntés a szponzorálté.
A gyűléseken is csak ajánlások hangzanak el, senki nem ellenőrzi, hogy ezeket betartják-e. Tudják, hogy vannak, akik visszaesnek, néha az évek óta absztinensek is. Az AA-ba mindig vissza lehet jönni, mindenkit visszavárnak. Budapesten naponta több helyen tartanak gyűlést. Ha a tagok külföldre utaznak, nyaralás előtt megnézik, hogy melyik városban hová és hányra mehetnek. Az Anonim Alkoholisták igazi közösség, ahol figyelnek a másikra. A gyűlésen résztvevők türelmesen végighallgatják egymást, nem vágnak a másik szavába. Béke és nyugalom van. Megengedik, hogy én is beálljak közéjük a körbe.
A közös ima után megszorítják egymás kezét, és elbúcsúznak egymástól: gyere vissza!
A tagok semmilyen díjat nem fizetnek, de a gyűlés után végigjár egy kosár. Terembérletre, ásványvízre gyűjtenek. Mindenki annyi pénzt tesz bele, amennyit akar. Minden csoport önellátó, „idegenektől” nem fogadnak el támogatást, tőlem sem. Mindenáron őrzik a függetlenségüket.
