Alzheimer-kór: lassítható a folyamat

Az eredetileg pszichológusnak tanult kutatónő doktori disszertációjához azt kezdte el vizsgálni, hogyan sajátítanak el egy új nyelvet a gyerekek. Tanulmányába több idegtudományi kérdést is beleszőtt. Kutatásai során hamar rájött, hogy hatalmas különbség van egy egynyelvű és egy kétnyelvű gyermek között, ami a nyelv feldolgozását illeti. "Ha egy 5-6 éves gyermeket szembe állítunk egy nyelvi problémával, akkor általában nem tapasztalható különbség, az egynyelvűek és a kétnyelvűek tudása nagyjából megegyezik.

A különbség akkor ütközik ki, ha megkérdezzük a gyerekeket, hogy egy logikátlan mondat, például 'Alma nő az orron', nyelvtanilag helyes-e" - magyarázta Bialystok. "Az egynyelvű gyerekek nem tudtak válaszolni, egyszerűen butaságnak nyilvánították a mondatot és itt megállt a dolog. A kétnyelvűek azonban saját szavaikkal azt állapították meg, hogy bár a mondat butaság, nyelvtanilag korrekt. A vizsgálatok azt bizonyították, hogy kognitív rendszerük kialakított egy olyan képességet, amivel előtérbe helyezik a fontos információkat és figyelmen kívül hagyják a kevésbé fontosakat"

Az agy rendelkezik egy központi végrehajtó rendszerrel. Ennek az a munkája, hogy a lényegre koncentráljon, kiszűrve a zavaró tényezőket, lehetővé téve, hogy egyszerre több különböző dolgot is észben tartsunk és azok között váltogathassunk. Két nyelv rendszeres alkalmazása esetén sokkal jobban terhelődik ez az agyi hálózat, a kétnyelvűek jobban kiaknázzák a végrehajtó rendszert, hatékonyabbá téve azt.

Bialystok 2004-ben publikált tanulmányában megállapította, hogy a kétnyelvűek megismerési, vagyis kognitív funkciói koruk előrehaladtával is jobbak, mint az egynyelvűeké. Az idősebb kétnyelvű felnőttek jobban teljesítettek velük egykorú egynyelvű társaiknál a központi végrehajtó rendszert tesztelő feladatokban. Ez meglepte a kutatónőt és munkatársait, az általános nézet szerint ugyanis az öregedés mindenkinél ugyanúgy hat a különböző kognitív funkciókra.

Megszerzett eredmények fényében elkezdték vizsgálni azokat az embereket, akiknél valamilyen kognitív rendellenesség lépett fel. Következő tanulmányukban 400 Alzheimer-kórral küzdő beteg orvosi eredményeit elemezték, ami szintén érdekesnek bizonyult. A kétnyelvűeknél bár kialakult a kór, a különböző tünetek átlagosan 5-6 éves csúszással jelentkeztek az egy nyelvet beszélőkhöz képest, vagyis az agyat jobban tornáztató kétnyelvűség hajlamos elnyújtani a kóros neurológiai elváltozások kiteljesedését.

Mivel a különböző tevékenységek egyidejű, párhuzamos elvégzését ugyancsak a központi végrehajtó rendszer kezeli, így a kutatók kipróbálták, vajon a kétnyelvűség a párhuzamos feladatvégzésben is előnyt jelent-e? A vizsgálathoz egy- és kétnyelvűeket ültettek egy vezetési szimulátorba, majd mobiltelefont adtak a kezükbe, amin keresztül szóval tartották őket, miközben a figyelemmel kísérték vezetési teljesítményük változását. Az eredmények nem sok meglepetéssel szolgáltak, mindenkinek romlott a teljesítménye, a kétnyelvűeknél azonban - ahogy várták - kisebb mértékben.

A technikák fejlődésével újabb ismeretek is napvilágra kerültek, a leképező módszerek kimutatták, hogy az egy- és kétnyelvűek agyában mások a kapcsolódások, egészen más rendszereket használnak egy-egy probléma megoldásához, ami azt eredményezi, hogy a kétnyelvűek hajlamosak a nem-verbális problémák hatékonyabb megoldására is. Látszólag a kétnyelvűség az egész agyat újra drótozza.

Ellen Bialystok "Az Egyesült Államokban egészen az 1960-as évekig hátrányként tekintettek a kétnyelvűségre, ami nagyban az idegengyűlöletnek volt köszönhető. A tudománynak köszönhetően ma már tudjuk, hogy ennek az ellentéte igaz" - mondta Bialystok a New York Times-nak adott interjújában, akit szinte naponta keresnek meg különböző kultúrákból érkezett, egymással közös életet tervező emberek, akik azonban nem tudják, melyik fél nyelvét ültessék el jövendő gyermekeikben. "Én mindig azt mondom, hogy a kétnyelvűvé válás egy potenciális ajándék. Két fő ok van, amiért érdemes a magunkkal hozott nyelveket átadnunk gyermekeinknek. Az első a felmenőkkel való kapcsolattartás, a második, amit az én kutatásom is tükröz. A kétnyelvűség jó dolog, erősíti az agyat. Ez egyfajta agytorna"

Az iskolai nyelvoktatás tehát önmagában még kevés ahhoz, hogy a fent felsorolt előnyöket megtapasztaljuk, akik azonban napi szinten tanulmányaikból, vagy munkájukból kifolyóan folyamatosan alkalmazzák anyanyelvük mellett a tanult nyelvet is, azoknál jók az esélyek, összegzett Bialystok.