Áldás vagy átok a betegségkapcsolati térkép?
117 ezer beteg adatait elemezve térképre vitték, miként kapcsolódnak egymáshoz a leggyakoribb betegségek. Áttörést hozhat ez a gyógyításban? A hvg.hu összeállítása.
Mint lapunk is közölte: a Semmelweis Egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem és Gazdaságtudományi Egyetem és a Manchesteri Egyetem közös projekjében 117 ezer brit (vagy legalábbis az Egyesült Királyság biobankjában szereplő) ember adatait elemezve térképre vitték, hogy milyen kapcsolatban áll egymással a 250 legfontosabb betegség. A hvg.hu több orvost is megkérdezett, milyen jelentőségét látják ennek.
„2600 betegem van, nem az adatbázisokat bújom, örülök, ha el tudom őket látni! Ha van időm, akkor inkább szakirodalmat olvasok” – hűtötte le rögtön a várakozásokat egy fővárosi háziorvos, aki szerint ilyeneket akkor tanulmányozna az ember, ha például tudományos cikket írna, úgyhogy személy szerint nem nagyon látja, a hétköznapi gyógyításban mire menne egy ilyen adatbázissal. „Egy orvos fordítva dolgozik. Nem a statisztikát nézem, hanem a beteget, a tünetek alapján gyógyítok.”
Egy másik, vidéken praktizáló háziorvos úgy véli, a szűrővizsgálatoknál lehet ennek értelme. Ha látják, hogy egyes betegségek gyakran megjelennek együtt, akkor az egyik felbukkanása esetén érdemes lehet a többire is szűrni. Ugyanezt mondja Dénes Tamás, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének elnöke is. Szerinte minden újítás jó, ami növelheti a betegbiztonságot, a hatékonyabb betegellátást.
A fővárosi háziorvoshoz hiába menne valaki azzal, a neten olvasta, x betegsége mellé y,z,w is társulhat, rámutatna a belgyógyászat tankönyvre, hogy: „Látja, milyen vastag? Ez mind lehet az ön baja.” Szerinte összeomlana az egészségügyi rendszer, ha nem tünetorientált lenne a kivizsgálás. Az viszont természetes, hogy például egy cukorbetegnél szemfenék vizsgálatot is végeztetnek, hogy kiderüljön, milyen állapotban vannak az erek, vagy egy, a lábában érszűkülettel jelentkező beteg estén más testrészeken is elvégzik a vizsgálatot.
Poller Imre onkológus a többi közt azt mondja, a kapcsolódó betegségek lehetőségének tudatosulása esetében az óvatos egészségtudatos magatartás nyilván az lenne, ha a további lehetséges betegségekre is kér az ember kivizsgálást, de ez végeláthatatlan folyamatot eredményezne. „Nincs az az egészségügy, amely valós napi feladatai mellett még képes volna akár 10 ezer, magát egészségesnek érző embernél a teljes körű diagnosztikai eljárásokat elvégezni, és tudományos hitelességgel bebizonyítani, hogy igen ő (jelenleg) valóban egészséges".
Ráadásul a magyar egészségügy a fennálló betegségeket sem mindig tudja kellő gyorsasággal, és kellő alapossággal kivizsgálni.
