2021. május. 08., szombat - Mihály.
hirdetés
hirdetés

A transzplantáció olykor egzisztenciális katasztrófa

Egészségközgazdászok szerint a donorszervek tízmilliókat érnek, például egy vese átültetésével 53 millió forint spórolható meg, a transzplantáció ára másfél év alatt megtérül – írja a Népszabadság.

Az élő donoros beültetést nem (csak) a megtakarítások miatt szorgalmazzák, idézi a lap Szalamanov Zsuzsát, a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért nevű szervezet képviselője. Évente 5-7 fórumot tartanak betegeknek, esetleges donoroknak. A hallgatóság az orvosi előadások mellett transzplantáción átesett pároktól kap hiteles információt. Az értelemre és érzelmekre hatás sikerét mutatja, hogy minden fórum után jelentkezik kivizsgálásra 6-7 pár, s közülük 2-3 általában alkalmas lesz az átültetésre. Hazánkban megengedett a nem genetikai rokonok közötti élő donoros transzplantáció is, ha szoros érzelmi kapcsolatban, befolyásolástól mentesen, önként születik a döntés, s az adományozás ellenérték nélküli. Az engedélyt etikai bizottság adja, eléjük többnyire házas-, élettársak, vérrokonok vagy munkatársak, barátok kerülnek.

A szervre várók dilemmája a transzplantáció előtt: fogadja el az alacsonyabb minőségű életet, vagy vállalja a műtéttel akár a halál kockázatát is. A jó döntéshez bíznia kell a beavatkozást végző orvosban, a közreműködő egészségügyi személyzetben. A sikeres transzplantáció a korábbinál jobb életminőséget nyújt, de a szint fenntartásához sok feltétel teljesülésére is szükség van. A Magyarországi Transzplantáltak Szövetségének felmérése azt mutatja: az átültetettek egy része nem érzi, hogy élete teljes volna. Bár a heti 3-4 órás dialízist a vesebetegek súlyos korlátozásnak tartják, mégis, sok transzplantációra alkalmas ember veteti le magát a listáról. Tiltakozásuk egyik oka a műtéttől és a gyógyszermellékhatásoktól való félelem. Ha egy sikertelen átültetés után egy beteg visszakerül a dialíziscentrumba, általában olyan rossz hatással van a sorstársaira, hogy sok szervre várakozó törölteti magát. Ráadásul, míg a dializált beteg rokkantnyugdíjat kap, a transzplantáció után kikerül az ellátásból. A felmérés 2288 kérdőívének adatai szerint igen magas a 4 évnél régebb óta szervre várók aránya. Az átültetettek fele 4 évnél régebben kapta új szervét, 81 százalékuk leszázalékolt, negyedük (560 transzplantált) létbizonytalanságban él. 153-an úgy vélik, a családjuk miattuk létbizonytalanságba került. 46-an jelezték, hogy elvették a rokkantnyugdíjukat. Teljes munkaidőben a válaszadók 7, részmunkaidőben 6,3 százaléka dolgozott, a vállalkozók aránya 3 százalék, a többiek nyugdíjasok, munkanélküliek. Bár minden nyolcadik szervátültetett egyedül él, minden harmadik a sorstársaitól is elszigetelt, mégis, a közepesnél jobbra értékelték életminőségüket. Leginkább a pénzbeli és lelki támogatás növelését, szegénységük enyhítését igényelnék. A szövetség elnöke szerint nem védett munkahelyekre, hanem védett munkafolyamatokra lenne szükségük. Dönthetne például úgy a kormány, hogy ezentúl csak olyan zacskóba lehet árut csomagolni, amelyet megváltozott munkaképességű ember készített. Aki részt vesz a munkában, kapjon fizetést, s csak attól vegyék el a rokkantnyugdíját, aki nem óhajt beszállni a programba -  olvasható a nol.hu-n.

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Változó, hogy egy adott életciklusban biológiailag mennyi testmozgásra van szükségünk ahhoz, hogy testileg és lelkileg is egészségesek maradhassunk. Az ausztrál egészségügyi minisztérium külön útmutatóban teszi közzé javaslatait az idősebb, 65 év feletti korosztály számára.

A május elsején hatályba lépő kormányrendeletben meghatározott szabályok nem az alapján osztják ketté a társadalmat, hogy van-e védettségük, hanem az alapján, hogy van-e védettségi igazolványuk.