A szívinfarktust okozó véralvadék kiszívható

A nagy vizsgálatokat manapság a részletes címből összeállított betűszóval teszik könnyen megjegyezhetővé. A szívinfarktus korszerű kezelésének legújabb technikai újdonságáról beszélt Felix Zijlstra holland professzor, aki népes munkacsoportjával végezte a TAPAS vizsgálatot.
A holland kutatók ezt a spanyol szót alkották bonyolult vizsgálatuk címéből. A legenda szerint a kasztíliai uralkodó, Bölcs Alfonz úgy épült fel betegségéből, hogy étkezések között apró falatokat evett és bort ivott hozzá. Amikor meggyógyult, elrendelte, hogy a kocsmákban a borhoz kis adagban mindenféle ételfélét is adjanak - állítólag így keletkezett ez a szokás, ami Spanyolországban általánosan elfogadott és világszerte terjed.
A tapas igen változatos előételeket jelent, de a TAPAS tanulmányban egyféle, különleges szívkatétert használtak, amivel az aránylag frissen keletkezett véralvadékot, ami a koszorúeret elzárva infarktust, szívizomelhalást hozott létre, igyekeztek kiszívni, mielőtt az eret kitágították volna, illetve behelyezték volna azt a finom fémhálóból készült csövecskét, a sztentet, ami a beteg koszorúeret továbbra is nyitva tartotta.
A tudományos vizsgálatok szabályait követve Zijlstra és munkacsoportja a mentővel megérkező, infarktusos betegeket véletlenszerű elosztás szerint két csoportba osztotta. Az egyik csoport tagjait az általánosan használt gyakorlat szerint kezelték: a szívkatéteres vizsgálattal kiderítették az érelzáródás helyét, azt kitágították és a legkorszerűbben ellátták.
A másik csoportba kerülő betegeknél a különleges szívkatéterrel először kiszívták az eret beszűkítő vagy elzáró véralvadékot, majd ezután folytatták a beavatkozást az ismertetett szabályok szerint. A ér kinyílását azzal mérték, milyen mértékben fokozódott az infarktus miatt elzáródott érhez tartozó izomterület vérellátása.
A groningeni szívgyógyászok néhány hónapja már a világ vezető orvosi hetilapjában is közölték eredményeiket, melyeket az amerikai szívgyógyász-kongresszuson előadás formájában is bemutattak. Az alvadék kiszívása jelentősen javította az érelzáródással összefüggő szívkamraterület vérellátását.
A szívizom sejtjeinek jobb oxigénellátását egyértelműen bizonyította az is, hogy az infarktust jelző EKG-elváltozások ugyancsak sokkal gyorsabban javultak, mint a jelenleg alkalmazott gyakorlat esetén. Ebben a vizsgálatban több mint ezer infarktusos beteget kezeltek, de a vitában a szakemberek hangsúlyozták, hogy további, az eddiginél lényegesen kiterjedtebb tanulmányokat kellene végezni ahhoz, hogy a módszer gyakorlati értéke megitélhető legyen.
A fontos előadáshoz sok világhírű szakember hozzászólt. A TAPAS eleve a külön kiemelt, legújabb eredményekkel foglalkozó ülésszakok egyikén került sorra és a program társelnöke, William W. O'Neill amerikai professzor úgy vezette be, hogy az utolsó 15 év első, fontos vizsgálata.
A vitában több szakember hangsúlyozta, hogy az életmentő, de olcsónak nem mondható módszer, amihez eleve bonyolult műszerekkel fölszerelt szívkatéteres laboratórium és különlegesen képzett személyzet kell, az alvadék kiszívására készült katéter megvételével már nem lesz lényegesen drágább beavatkozás, viszont használhatóságának eldöntéséhez további öt-tízezer beteg vizsgálata szükséges.
A vita egyik amerikai résztvevője, David A. Cox szerint a TAPAS vizsgálat során alkalmazott módszer alaposan megváltoztatja a heveny infarktus kezelésének gyakorlatát. Ugyanakkor kiemelte, hogy a technika szélesebb körű elterjesztéséhez a módszer sok országra kiterjedő megtanulására, gyakorlati elsajátítására lesz szükség.

Dr. Matos Lajos/MTI-Panoráma