A stroke-betegek is megmenthetők (lennének)
Míg Magyarországon minden félórában meghal valaki szélütés miatt, addig a hasonló népességű Belgiumban "csak" óránként esik áldozatul valaki a betegségnek. A stroke világszerte a harmadik vezető halálok, a tartós rokkantsághoz vezető betegségeknél viszont az első helyen áll.
Ennek ellenére Magyarországon jelenleg nincsenek teljes körű és megbízható adatok a hazai stroke-ellátásról, illetve a betegség előfordulásáról és kimeneteléről. A halálozás, illetve a rokkantság kockázatát is nagymértékben csökkenti, ha a beteg időben részesül a szélütés hatásos és korszerű gyógymódjában, a vérrögoldásban, és ha a gutaütött beteg komplex rehabilitációs kezelést kap.
Az agyi vérkeringési zavar, a stroke a harmadik leggyakoribb halálozási ok Magyarországon, ugyanakkor vezeti azoknak a betegségeknek a listáját, amelyek tartós rokkantsághoz vezetnek. A betegek harmada hal meg a szélütés utáni első évben; a stroke után valamilyen formában segítségre szorulók aránya pedig 30-40 százalék.
A kórházak évente körülbelül százezer szélütéses esetet látnak el. A stroke oka az esetek 80-85 százalékában az erek elzáródása, ez az úgynevezett iszkémiás stroke, amely kezelhető vérrögoldással. Ha a kezelést időben elkezdik, 30-40 százalékkal több beteg gyógyul meg - hosszabb távon maradandó rokkantság nélkül. Bár vérrögoldást nem kaphat mindenki, a legfőbb korlát mégis az idő: a trombolízist (a vérrög feloldását) legkésőbb a tünetek jelentkezésétől számított 3 - 4 és fél órán belül el kell kezdeni.
A gyorsaság döntő, mondják a szakemberek, mivel a tünetek kialakulása után minden órában 120 millió idegsejt és összesen 714 kilométernyi idegrost pusztul el. Szélütést követően 8-9 óra alatt az érintett agyterületen már nem marad élő agyszövet - mondta Bereczki Dániel, a Magyar Stroke Társaság elnöke, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájának vezetője.
A vérrögoldást, vagyis trombolízist országos átlagban a betegek 1-1,5, a jól ellátott fővárosban 2,5 százaléka kapja meg. Az európai átlag ugyanakkor 5 százalék fölött van, Nyugat-Európában pedig megközelíti a 10 százalékot.
Magyarországon az országon belül is nagyok a különbségek a stroke-ellátásban - mondta Csiba László, a Debreceni Orvos- és Egészségtudományi Centrum (DEOEC) Neurológiai Klinikájának vezetője. Az OEP, a Magyar Stroke Társaság, illetve a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján Budapesten és Pest megyében, ahol a magyar lakosság 28 százaléka él, végzik az összes kezelés 43 százalékát, ezen belül 34 százalékot Budapesten. A többi régió a lakosság arányához viszonyítva kisebb mértékben részesedik a kezelésekből, és vannak megyék – Heves, illetve Jász-Nagykun-Szolnok - ahol az adatok alapján egyetlen vérrögoldást sem végeztek a tavalyi évben.
Annak, hogy viszonylag kis számban végzik az országban a beavatkozást, az az egyik oka, hogy a betegek nagy része nem ér be időben a kórházba. A legfontosabb, hogy a beteg felismerje a tüneteket, és azonnal mentőt hívjon - hívta fel a figyelmet Bereczki Dániel. A Magyar Stroke Társaság elnöke szerint az első problémát az jelenti, hogy a betegek sokszor nem tulajdonítanak jelentőséget a tüneteknek, mivel ezek kezdetben nem túl feltűnőek, és a gutaütés nem fáj. További gond, hogy a beteg, még ha fel is ismeri a tüneteket, vagy nem megy el orvoshoz, vagy először nem a mentőket hívja. Sokan a családorvoshoz mennek előbb. Van kórház, ahová még mindig ugyanannyi akut gutaütött beteget küldenek a háziorvosok, mint amennyit a mentők visznek be, ez pedig késlekedést jelent. Időveszteség az is, ha a mentők későn érkeznek, nem kezelik sürgősségi esetként a gutaütést, vagy ha nem olyan intézménybe viszik a beteget, ahol a kezelés hozzáférhető.
Egy statisztika arról árulkodik, hogy Magyarországon a tünetek kialakulásától számítva átlagosan 80 perc telik el addig, amíg egy beteg a kórházba ér, ott pedig további 70, amíg a kezelést elkezdik. Az egyes kórházak között azonban nagy az eltérés: van, ahol 40 percen belül megkezdődhet a vérrögoldás, de olyan intézmény is akad, ahol az átlagos idő több mint 110 perc. Ez pedig azzal fenyeget, hogy a beteg kicsúszik az eredetileg rendelkezésre álló 180 percből.
Nem megoldott a finanszírozás
A stroke-kezelés drága, csak a gyógyszerköltség 250-300 ezer forint körül van - nyilatkozta Bereczki Dániel. Előfordulhat az is, hogy egy intézményben nem áll rendelkezésre a vérrögoldáshoz szükséges gyógyszer. Létezik ugyan a kórházak között megállapodás arról, hogy ilyen esetben honnan hová szállítsák át a beteget, de ez mindenképp időveszteséget jelent, ráadásul vidéken nem feltétlenül van rá lehetőség. A vérrögoldás finanszírozásához ugyanis először a kezelést kell befogadnia az OEP-nek, ekkor az adott kórház a befogadott esetszámig elvben elszámolhatja azt. A gyakorlatban azonban a trombolízis is a teljesítmény volumenkorlát (tvk) alá tartozik, azaz még ha elvben finanszírozható is, az adott kórházon belül dől el, hogy az intézménynek jutó finanszírozásból mennyi jut a neurológiai osztálynak, és azon belül is az akut stroke-ellátásra. Ott, ahol a vérrögoldást nem fogadta be az egészségbiztosító, a kórháznak máshonnan kell pénzt átcsoportosítani a kezelésekre.
Tavaly az OEP mintegy 520 kezelést finanszírozott 19 intézményben. Ezen túl 200-220 kezelést a kórházak saját forrásaik átcsoportosításával végeztek el, amelyek után 14 intézmény egyáltalán nem kapott pénzt a vérrögoldásra. Az OEP 2011-től 10 újabb kórházban biztosít pluszforrásokat egy bizonyos esetszámig a kezelésekre, vagyis várhatóan legalább 36 intézményben végeznek majd trombolízist. Azt egyelőre nem tudni, hogy mennyivel nőhet a kezelések száma, de az bizonyos, hogy a szakemberek becslése szerint a jelenlegi alig több mint 700-zal szemben legalább 2000-2500-ra lenne szükség.
