Gyógyítás
A protonpumpagátlók hatása a felszívódásra
2009. október 11. 12:31
A gyomorszekréció élettani hatásaiból következően a gyomorsav-elválasztás csökkentése végett alkalmazott hosszú hatású protonpumpagátló- (PPI-) kezelés befolyásolhatja a zsírok, a zsíroldékony vitaminok, a kalcium, a magnézium és a cink, illetve a vas felszívódását.
Rövid hatású kezelések során nem jelentkezett egyértelműen ilyen mellékhatás, azonban esetenként leírtak hypocalcaemiával, hypomagnesaemiával járó izomgörcsöket. Négyéves omeprazolkezelés során nem változtak szignifikáns módon a vasfelszívódás markerei, a szérumvas és -ferritin, de finomabb módszerekkel valószínűleg igazolható lenne a hatás.
Például a B12-vitamin-felszívódásban a többéves PPI-kezelés – megfelelő markereket (metilmalonilsav, homocisztein) választva – 29%-os csökkenést okoz, holott a szérum-B12-szintben csak 10%-os hatás detektálható. A B12-vitamin-felszívódás komplex mechanizmusa alapján (intrinszik faktor+tripszinemésztés) érthető, hogy a szájon át adott B12-vitamin-pótlás többé-kevésbé rendezi a mérsékelt B12-hiányt, de tartós PPI-kezelés esetén elégtelen lehet a felszívódás a fiziológiás, fehérjéhez kötött vitaminforrásokból.
Ennél is nagyobb jelentőségű a kalcium-anyagcsere zavara. Nemrég lezárult két populációszintű epidemiológiai vizsgálatban Dániában és Angliában igazolták, hogy a hosszú hatású, nagy dózisú PPI-kezelés növeli a combnyaktörés gyakoriságát. Az egyévesnél hosszabb kezelés kockázata 1,44-szoros, amely 2,65-ra növekedett többéves, nagy dózisú PPI-adagolás után. Ugyan 2008-ban csak akkor találták gyakoribbnak a combnyaktörést PPI-kezelés során, ha annak egyéb kockázati tényezői is fennálltak, de az osteoporosis önmagában is súlyosbodott hét évnél hosszabb kezelés alatt, így el kell ismerni a savszekréció és a kalciumhomeosztázis összefüggését. A masszív hipaciditás csökkenti a kalciumfelszívódást a kalciumsók oldékonyságának, disszociációjának gátlásával, emellett a szekunder hypergastrinaemia másodlagos hyperparathyreoidismust okoz mellékpajzsmirigy-hyperplasiával. Nem zárható ki a PPI-k hatása az osteoclastok protonpumpáján sem. Mindez különösen óvatosságra int az idősebbek és menopauzában lévő nők PPI-kezelésében.
Például a B12-vitamin-felszívódásban a többéves PPI-kezelés – megfelelő markereket (metilmalonilsav, homocisztein) választva – 29%-os csökkenést okoz, holott a szérum-B12-szintben csak 10%-os hatás detektálható. A B12-vitamin-felszívódás komplex mechanizmusa alapján (intrinszik faktor+tripszinemésztés) érthető, hogy a szájon át adott B12-vitamin-pótlás többé-kevésbé rendezi a mérsékelt B12-hiányt, de tartós PPI-kezelés esetén elégtelen lehet a felszívódás a fiziológiás, fehérjéhez kötött vitaminforrásokból.
Ennél is nagyobb jelentőségű a kalcium-anyagcsere zavara. Nemrég lezárult két populációszintű epidemiológiai vizsgálatban Dániában és Angliában igazolták, hogy a hosszú hatású, nagy dózisú PPI-kezelés növeli a combnyaktörés gyakoriságát. Az egyévesnél hosszabb kezelés kockázata 1,44-szoros, amely 2,65-ra növekedett többéves, nagy dózisú PPI-adagolás után. Ugyan 2008-ban csak akkor találták gyakoribbnak a combnyaktörést PPI-kezelés során, ha annak egyéb kockázati tényezői is fennálltak, de az osteoporosis önmagában is súlyosbodott hét évnél hosszabb kezelés alatt, így el kell ismerni a savszekréció és a kalciumhomeosztázis összefüggését. A masszív hipaciditás csökkenti a kalciumfelszívódást a kalciumsók oldékonyságának, disszociációjának gátlásával, emellett a szekunder hypergastrinaemia másodlagos hyperparathyreoidismust okoz mellékpajzsmirigy-hyperplasiával. Nem zárható ki a PPI-k hatása az osteoclastok protonpumpáján sem. Mindez különösen óvatosságra int az idősebbek és menopauzában lévő nők PPI-kezelésében.
Forrás: Pap Ákos, Lege Artis Medicinae
