A húgyhólyaggyulladás régi–modern kezelése
Svájci kutatók az Európai Bizottság finanszírozásában megvizsgálták két, az alsó húgyúti infekciók kezelésében régóta és gyakran használt antibiotikum hatékonyságát és biztonságosságát; az egyikőjük a modern antibiotikumokkal is felvette a versenyt. Az eredményeket a JAMA közölte.
A cisztitisz kezelésében az 1950-es évek óta használatos antibiotikumokat a piacra kerülésük előtt nem tesztelték azokkal a módszerekkel, mint a modern szereket, így nem rendelkezünk tudományos adatokkal hatékonyságukkal és mellékhatásaikkal kapcsolatosan. A University of Geneva (UNIGE) kutatói ezért megvizsgálták, hogyan teljesít mai tudományos mérce szerint az a két régi antibiotikum, amiket a leggyakrabban használnak a húgyhólyaggyulladás kezelésére (Angela Huttner és munkatársai: Effect of 5-Day Nitrofurantoin vs Single-Dose Fosfomycin on Clinical Resolution of Uncomplicated Lower Urinary Tract Infection in Women). A JAMA-ban publikált tanulmány eredménye szerint kifejezetten fontos a régi szerek értékelése, mivel mint kiderült, a leggyakrabban felírt antibiotikum nem éri el a kívánt siker-arányt, azonban a második ugyanolyan hatékony, mint a hasonló infekciók kezelésére kifejlesztett újabb szerek.
A tanulmány vezető szerzőjének, Angela Huttnernek a nyilatkozata szerint az újabb antibiotikumok jól teljesítenek súlyos fertőzés esetén, azonban sajnálatosan gyakran használják őket a benignus infekciók, így pl. cisztitisz kezelésére is, ami hozzájárul az antibiotikum-rezisztencia kialakulásához és terjedéséhez. A becslések szerint ma már a húgyúti fertőzést okozó baktériumok 20%-a ellenálló az igen hatékony, széles spektrumú antibiotikumra, a ciprofloxacinra.
2011 óta a szakértők arra bíztatják az orvosokat, teszi hozzá Huttner, hogy a cisztitiszt és a komplikációmentes húgyúti infekciókat ne az 1980-as évek vége óta kifejlesztett, modern antibiotikumokkal kezeljék – így őrizzék a modern szereket az antibiotikum-rezisztencia kialakulásával szemben –, írják fel inkább az 1953-ban befogadott nitrofurantoint, vagy az 1971 óta piacon lévő fosfomycint. E javaslat miatt az elmúlt 6 évben a nitrofurantoin és a fosfomycin használata megötszöröződött, azonban ezeknek a szereknek a klinikai vizsgálata engedélyezésük idején nem a mai standardok szerint történt.
Mivel a nitrofurantoin és a fosfomycin már régóta piacon van, a gyógyszergyártók nem érdekeltek a velük kapcsolatos modern tudományos vizsgálatok elvégzésében, mondja Huttner; mivel a fosfomycint egyetlen dózisban alkalmazzák, jelenleg Svájcban 3-szor gyakrabban írják fel, mint az 5 napon át napi 3-szor szedendő nitrofurantoint. A lakosság számára fontos információk megszerzéséhez ezért más források után kellett nézni. A kutatók végül az Európai Bizottság finanszírozásában 513 svájci, lengyel és izraeli, 18 és 101 éves kor közötti nő bevonásával megvizsgálták a cisztitiszre leggyakrabban felírt két régi szer, a nitrofurantoin és a fosfomycin hatékonyságát és biztonságosságát.
Az eredmény szerint a kezeltek 70%-a reagált pozitivan a nitrofurantoinra (a tünetek megszűnése), és 74%-uk esetében sikerült a vizeletből eliminálni a fertőzést. Fosfomycin-kezelés esetén a betegek 58%-a esetében szűntek meg a tünetek, és 63%-ban tűnt el a baktérium a vizeletből. Mivel a cisztitiszben szenvedő nők esetében 33%-os valószínűséggel a fertőzés antibiotikus kezelés nélkül is megszűnik, a leggyakrabban használt kezelési metódus – a fosfomycin-kezelés – alig hatékony, hangsúlyozza Huttner, azonban a nitrofurantoin hatékonysága megegyezik a modern szerekével, így tudományosan megalapozott annak felírása komplikációmentes húgyúti fertőzés esetén. A biztonságosság tekintetében kiderült: a nitrofurantoin és a fosfomycin mellékhatásprofilja és a mellékhatás-ráta megegyezik a ciprofloxacinéval (hasmenés, fejfájás, hasi görcsök).
