A csuklópánt alatt...
Késsel, pengével, üveggel, gemkapoccsal, sőt akár saját körmükkel ejtenek sebeket a csuklójukon, a karjukon, a combjukon vagy a bokájukon gyerekek százezrei világszerte. A falcolás, vagy, ahogy legújabban nevezik, a hegedülés jelenleg az önsértés leggyakoribb formája a kamaszok körében, felmérések szerint húsz-negyven százalékuk legalább egyszer megsebezte már magát szándékosan, írja a Magyar Idők.
A Vadaskert gyermek- és ifjúságpszichiátere több, az önsértés tárgykörében indított vizsgálatban is részt vett már. Mint mondja, ezek, valamint saját klinikai tapasztalatai is azt mutatják, hogy a falcolás a gimnazista korosztályban a leggyakoribb. Véletlenszerűen megkérdezett 14 és 16 év közöttiek 20-40 százaléka mondja azt, hogy minimum egyszer már megsebezte magát szándékosan. A vagdosásnál is tapasztalható ugyanakkor, hogy egyre korábbra tolódik, 11-12 éveseknél sem ritka már. Főleg lányok fordulnak ily módon önmaguk ellen, de fiúk is érintettek.
– Régóta ismert, és a kutatásaink is azt mutatják, hogy az önsértés nemcsak a befelé forduló fiataloknál fordulhat elő, hanem azoknál is, akiknek a problémái a környezetüket terhelik meg, például a hiperaktivitással, figyelemzavarral élő gyerekeknél. Az önsebzés eszközei rendkívül változatosak: kés, penge, gemkapocs, rajzszög vagy üveg, sőt a saját körmükkel is képesek a gyerekek a csuklójukat, a karjukat, a bokájukat, a combjukat vagy a lábszárukat megsérteni, vagy akár a korábbi sebek kapargatásával azok gyógyulását elnyújtani, akadályozni.
Arra a kérdésre, hogy beszélhetünk-e egyfajta divatról, Mészáros Gergely egyértelműen nemmel felel. Azt elismeri, hogy a korosztályi elfogadottság megerősítheti a késztetést, ugyanakkor szakmai meggyőződése, hogy rendszeresen senki sem fogja magát vagdosni csak azért, mert másoktól ezt látta. Kétségtelen azonban az is – teszi hozzá –, hogy a jelenség 2000-es évek elejétől tapasztalt robbanásszerű növekedésével időben teljesen egybeesik az internethasználat mindennapossá válása világszerte.
A 2000-es években a hardcore punk zene egyik ága, az „emo” (emotional) terjedésével – amelynek vastagon része volt az önsértés „hétköznapivá” tételében – egyre több fiatal gondolta úgy, hogy ez a megoldás a világfájdalomra. Legalábbis az okokat keresők jelentős részének ez a hipotézise. Az biztos, hogy az internetes szubkulturális közösségeknek óriási szerepük van a jelenség elterjedésében és már-már természetessé válásában.
A személyiség érésével az esetek döntő többségében az önsértéssel is felhagynak a gyerekek, vagyis a jelenség akár magától is elmúlhat. Ám ha a háttérben meghúzódó lelki folyamat, a küszködés hosszasan tart, akkor lehet, hogy az egész személyiséget rossz irányba viszi, ezért fontos, hogy a szülő, a pedagógus kérje pszichológus vagy pszichiáter segítségét. Mészáros Gergely szerint ez azért is fontos, mert nem mindegy, hogy egy hosszan tartó lelki gyötrődés akár a szó szoros értelmében is milyen sebeket hagy maga után.
A korosztályi sajátosságokból adódóan a legritkább eset, hogy egy érintett kamasz maga kér segítséget. De abban, hogy ezt megtehesse, nagy szerepe van például a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnak, amelyhez ingyen hívható telefonszámon és chaten is fordulhatnak a gyerekek.
A Kék Vonal nemcsak a tizenéveseknek, hanem szüleiknek is igyekszik segíteni. Mint fogalmaznak: „Kevés annál ijesztőbb helyzet lehet, amikor egy szülő azzal szembesül, hogy a gyereke bántja magát. Falcol, sebeket okoz, szándékosan keresi a fizikai fájdalmat. Az önsértés mindig valaminek a tünete, és sok erő és bátorság kell hozzá, hogy szülőként a testi sebek mögé nézzünk.”
