A válság hatására virágzik az "üzletág"
Világszerte terjed az illegális szervkereskedelem
Az Európát sújtó pénzügyi zűrzavar közepette az emberi szervekkel hagyományosan Kínában, Indiában, Brazíliában és a Fülöp-szigeteken kialakult feketekereskedelem olyan válság sújtotta országokra is átterjed, mint Görögország, Spanyolország, Olaszország és Szerbia.
Pavle Mircov és partnere, Daniella negyedóránként idegesen ellenőrzik e-mailjeiket, jelentkezett-e már vevő valamelyikük veséjére, amelyért 30 ezer dollárt kérnek. A két tizenéves gyerekkel rendelkező, kovini illetékességű szerb pár fél éve egy helyi online hirdetési portálon kínálta fel belső szerveit, miután az 50 éves férfi elvesztette állását a helyi húsipari üzemben, és még pincérként sem talált magának új munkahelyet.
Amikor nemrég meghalt az édesapja, Mircov még sírkövet sem tudott állítani emlékére. A telefonvonalat megszüntette a szolgáltató, és hogy takarékoskodjon az árammal, a család nem gyújt villanyt. Naponta egyszer esznek, kenyeret és egyedüli fényűzésként szalámit. A családfő szerint "amikor az embernek valamit az asztalra kell tenni ebédre, egy vese eladása nem tűnik olyan nagy áldozatnak".
A reménytelenül szegény, nehéz helyzetű emberek közül sokan próbálják eladni veséjüket, tüdejüket, csontvelejüket vagy szaruhártyájukat. Az interneten gátlástalan szervkereskedők csinálnak ebből üzletet, szerepüket erősíti az átültetésre alkalmas emberi szervek világszerte tapasztalható szűkössége.
Spermától az anyatejig
A súlyos adóssággal küszködő Görögországban egy 46 éves pireuszi üzletember ajánlotta eladásra egyik veséjét 100 ezer dollárért. Még magánnyomozót is felfogadott, hogy segítsen neki vevőt találni. Spanyolországban, Olaszországban és Oroszországban tucat számra jelennek meg online hirdetések, amelyeken a veséktől a hajig, a spermáig és az anyatejig ajánlanak fel eladásra különböző "produktumokat" az eladók. Egy tüdő ára akár 250 ezer dollárt is elérhet. Szakértők szerint az Egyesült Államokban is felütötte a fejét az üzletág.
"A nemzetközi pénzügyi válság felvirágoztatja a szervkereskedelmet" – jelentette ki a sajtónak Jonathan Ratel, az Európai Unió koszovói különleges ügyésze, aki hét személy ellen folytat vizsgálatot. Az illetők 2008-ban Törökországból és volt kommunista országokból azzal a hamis ígérettel csaltak Koszovóba szegény embereket, hogy 20 ezer eurót kapnak, ha eladják egyik veséjüket. "Szervezett bűnözői csoportok használják ki a sérülékeny személyeket a lánc mindkét végén: az egyiken a krónikus szegénység áldozatait, a másikon az életükért kétségbeesetten küzdő, minden anyagi áldozatra kész tehetős betegeket" – ecsetelte az ügyész.
A világ legtöbb országához hasonlóan a szervkereskedelem Szerbiában is tiltott és akár 10 évi börtönnel is büntethető. Ám a nyomorúságos gazdasági körülmények és a veseátültetésre várakozók hosszú várólistája piacot teremt a kétségbeesettek számára: tavaly minden egyes átültethető vesére három rászoruló beteg jutott a balkáni országban.
A világhálón a közvetítők akár 100 ezer dollárt is felszámítanak egy veséért.
A kaliforniai Berkeleyben működő Organ Watch nevű emberjogi szervezet becslése szerint évente világszerte 15-20 ezer vesét adnak el illegálisan. Az ENSZ azt feltételezi, hogy a világszerte végrehajtott veseátültetések 5-10 százalékában az életmentő szervet illegális forrásokból vásárolták.
Ratel felfedte, hogy a legutóbbi időkig Törökország volt a szervkereskedelem találkozóhelye. A "szervturisták" jellemzően az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Franciaországból, Izraelből, Olaszországból és Németországból érkeztek. Az eladók legforgalmasabb portáljai orosz domainnevet viselnek, és a donorok sok esetben egy fillért sem kapnak.
A legnagyobb titokban
Doljevácban, a Szerbia déli részén fekvő 19 ezer lakosú kisvárosban, ahol sorra csődbement a korábban virágzó dohánygyár, vágóhíd és több mezőgazdasági vállalkozás, többen megpróbáltak bejegyeztetni egy helyi ügynökséget, hogy annak révén adják el külföldre szerveiket és vérüket, de a hatóság elutasította kérelmüket.
Violeta Cavac, a javaslatot kezdeményező háziasszony elmondta, hogy a városban 50 százalékos a munkanélküliség, és 3000 jelentkező volt a szervértékesítésre. A helybéliek most a szomszédos Bulgáriában vagy Koszovóban próbálkoznak. "Kész vagyok eladni a vesémet, a májamat, bármit, csak hogy megéljek" – jegyezte meg az asszony.
A Belgrádtól 40 kilométerre, Kovinban lakó Mircov megmutatta számítógépén eladó veséjét az amerikai lap tudósítójának, az ajánlaton szerepelt vércsoportja és telefonszáma is. "Mindenáron el kell adnom a vesémet, annyira rossz az anyagi helyzetem. Nincs munkám, és taníttatnom kell két gyermekemet" – közölte. Egy mannheimi férfi már jelentkezett, felajánlotta a kiutazás és a műtét költségének a fedezését, de aztán egyszer csak nyoma veszett. Élettársának, Daniellának egy macedóniai nő ajánlott 20 ezer eurót a veséjéért, az ár azonban kevesebb volt, mint amennyit a nullás vércsoportba tartozó, tehát a legtöbb más beteg számára is megfelelő szerv ér a piacon.
Mircov nem fél a műtéttől, és nem nagyon zavarja, hogy megsérti a törvényt. "Ez az én testem, és azt csinálok vele, amit akarok" – szögezte le. A szerbiai hatóságok szerint azonban országuk nem olyan szegény, hogy az emberek szerveik eladására kényszerüljenek, a rendőrség illetékesei pedig azt állították, hogy 10 éve nem volt példa arra, hogy valakit szervkereskedelem címén ítéltek volna el Szerbiában. Ám a szakértők szerint ennek az a magyarázata, hogy a gyakorlatot a legnagyobb titokban folytatják a résztvevők.
Bár a szerb illetékesek kétségbe vonják, hogy az országban illegális kereskedelem folyik, több konkrét példa is akad.
Az 52 éves Milovan, aki csak keresztnevét közölte, egy gazdag helyi politikusnak adta el veséjét. A műtétre egy belgrádi közkórházban, álnéven került sor, ő is és a recipiens is hamis papírokat használt, amelyek szerint testvérek voltak. A pénz azonban hamar elfogyott, és a férfi ma tojást árul a piacon.
A vajdasági Kikinda településen Baló Ervin ácsnak, aki két gyerek apja, nagyobb szerencséje volt. Egy tévéműsorban négyéves kislányával az oldalán ajánlotta fel veséjét – vevőt ugyan nem talált rá, viszont a műsor hatására egy helybeli üzem tulajdonosa alkalmazást kínált számára. Sofőr lett a helyi iskolában.
Mircov úgy fogalmazott a The New York Timesnak, hogy a válság közepette nosztalgiát érez a régi Jugoszlávia iránt, ahol a szocialista állam ingyenes oktatást biztosított, és egész életre szóltak a munkaszerződések. És persze senki sem kényszerült veséjének eladására. "Sohasem gondoltam, hogy a dolgok idáig fajulhatnak. Még a legrosszabb időken sem számítottam erre" – árulta el a férfi.
