Veszélyes az egészségügy átalakítása

Dr. Jóna Gabriella, a tanács, és dr. Sinkó Eszter, a tagozat elnöke a két szervezet együttes ülését követően arról tájékoztatták a kormányzatot, hogy nem tudják támogatni a célként hivatalosan meg nem jelölt egészségügyi modellváltást. Az általuk aláírt dokumentum szerint a Menedzsment és Egészséggazdaságtan Tagozat és Tanács (együtt METT) változatlanul egyetért a Semmelweis Tervben megfogalmazott stratégiai átalakítási irányokkal, és támogatja annak maradéktalan megvalósítását. Úgy látják azonban, hogy a kormány a Semmelweis Tervnek ellentmondó és/vagy attól független változtatások sorára készül, amelyek együttes megvalósítása alapvetően felülírná az eddig működtetett egészségügyi rendszermodellt. Teszi ezt anélkül, hogy a modellváltás nyilvánosság előtt megvallott kormányzati cél lenne. A METT nem tudja támogatni a modellváltást, mivel annak megvalósulása további teljesítményromlást eredményezhet egy társadalmi szempontból kiemelkedő jelentőségű, ám kritikus állapotban lévő ágazatban.

Az egészségügy hatékony működéséhez, működtetéséhez a METT szerint nélkülözhetetlen:

• az ellátáshoz való állampolgári hozzáférés méltányos alapon történő biztosítása,
• az ellátórendszer fragmentáltságából fakadó negatív hatások ellátásszervezés útján történő ellensúlyozása,
• a szolgáltatói és a finanszírozói (szolgáltatásvásárlói) szerepek egymástól szervezetileg és funkcionálisan is megvalósuló elkülönítése,
• a fenti két szereplő között a teljesítményeket számba vevő, szerződésekben rögzített módon végrehajtott elszámolás intézményesítése,
• az ellátórendszer szereplői közötti pontos munkamegosztás, hatáskör tisztázása és
• ehhez igazódó érdekeltség megteremtése.

A METT szerint az egészségügypolitikai, közgazdasági elemezői társadalmat meglepte az az új törvénytervezet, ami a hazai ellátórendszer egyik alappillérét készül véglegesen kiiktatni az államháztartási törvény megújításával.E javaslat szerint az államháztartáson belül 2010-ig önálló alrendszerként értelmezett társadalombiztosítási pénzügyi alapokat (benne a nyugdíj- és az egészségbiztosítási alapot) a központi költségvetés fejezeteként értelmezi a jövőben, és az OEP-et központi költségvetési szervvé minősítené át. Ez a javaslat mindenképpen ellentmond a Semmelweis Terv azon passzusainak, amelyek az egészségbiztosítás forrásteremtésében – a megjelölt adókat segítségül hívva – a kiszámíthatóságot szolgálták, egyúttal csökkentették volna az állami közvetlen beavatkozás gyakorlatát és  erősítették volna az OEP szolgáltatásvásárlói szerepét.

Közgazdaságilag is aggályosnak tartják, hogy a jelentősen nagyobb gazdasági súlyú tb-alapok fejezetként, míg az önkormányzatok alrendszerként szerepelnek a törvénytervezetben. Ugyanebbe a sorba illeszkedik szerintük az az egyéni képviselői módosító indítvány, amely a munkáltatói tb-járulékot szociális hozzájárulási adóvá változtatta át az elmúlt hetekben.

A kormány bevezette ugyan a Semmelweis Tervben beígért népegészségügyi termékadót, de a jövő évi költségvetésben javarészt saját hozzájárulásának csökkentésére használja fel, eredeti céljával ellentétesen – állapítja meg a METT, amely szerint  a szolgáltatói szektor az önkormányzatok kezeléséből az állami tulajdon irányába tart, elvéve annak a lehetőségét, hogy a lakosság – helyi képviseletei útján – minél teljesebb társadalmi kontrollt tudjon gyakorolni saját ellátása felett. A helyzet azért nyugtalanító  – írják  –, mert a váltás előtt kevés az idő, így a sikeres átállás feltételei nincsenek biztosítva. Az államnak hiányoznak a begyakorolt készségei az ellátórendszer napi működtetésére, mivel az elmúlt húsz esztendőben erről a feladatról lemondott. Ilyen helyzetben hosszabb idő megadása méltányosabb lenne a zökkenőmentes ellátás megtartása érdekében.

A METT már korábbi állásfoglalásában is aggályosnak találta, hogy a „vázolt koncepció az „egypólusú" rendszer irányába mozdítja el az egészségügyet; az új felállásban lényegében az állam kíván mindent egy kézben tartani, márpedig egy jól működő és innovatív – a környezeti kihívásokra rugalmasan reagálni képes – rendszer sajátja a több szereplő konszenzusán alapuló döntéshozatal". A helyzet a tervezett változtatásokkal most még aggályosabbá vált, mivel a rendszer monolit irányba tart, komoly ellensúlyok, fékek nélkül – írja a tagozat és a tanács elnöke.

Mint vallják: az egészségügy mai működési zavaraiért elsősorban nem a társadalombiztosítás szervei és az önkormányzati tulajdonosok felelnek, sokkal inkább a közfinanszírozás forrásainak szisztematikus megkurtítása. Nemzetközi összehasonlításban az egészségügyi közkiadások GDP-arányos hányada egyedülálló mértékben mutat csökkenő tendenciát az elmúlt 5 évben. A kormány egyeduralkodóvá válása, az átalakítás kapkodó üteme, valamint a befagyasztott költségvetés kedvezőtlen hatást gyakorol az egészségügy közfinanszírozott ellátószektorár. A jómódú, tehetős állampolgárok számára a megerősödő magán ellátórendszer megoldást nyújthat, ez azonban súlyos megosztottsághoz, kettészakítottsághoz vezet a társadalomban, lefele tartó spirálba taszítva a közfinanszírozott ellátásokat.

Mint a kormányzatot figyelmeztető állásfoglalás leszögezi: ha a társadalmi egészégbiztosítási rendszer egyes elemeit valóban felszámolja a kormány, és teret enged a szerződéskötéseken alapuló teljesítményfinanszírozási rendszer megszüntetését célzó ötletelésnek, lényegében lenullázza az elmúlt közel 25 év egészségügy átalakításának legfontosabb eredményeit, ezzel visszatér az állam-szocialista rendszer régóta magunk mögött hagyott és legtöbb elemében diszfunkcionális rendszeréhez. Éppen ezért azt tanácsolják a kormánynak, hogy az egészségügyben ne engedjen teret a Semmelweis Tervvel ellentétes törekvéseknek.

Azt kérik a többi közt, hogy a kormány őrizze meg a munkáltatói egészségbiztosítási járulékot. Tegye lehetővé az Áht. tervezetének módosítását, visszaállítva az Egészségbiztosítási Alap előző kormány által eltörölt önálló alrendszerét. Kérik, hogy az egészségügyi intézmények állami tulajdonba vételével párhuzamosan dolgozzon ki és fogadjon el egy olyan egészségügyi intézmények és egészségügyi dolgozók jogállásáról rendelkező „kórháztörvényt", amely lehetővé teszi, hogy egyszerre küszöböljük ki az önkormányzati tulajdonlás által kitermelt anomáliákat és a túlközpontosított irányítás veszélyeit.

A METT szerint a kormányzatnak el kell köteleznie magát a teljesítményfinanszírozási rendszer megőrzése mellett. Lehetővé kell tennie az Egészségügyért Felelős Államtitkárság számára, hogy az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében mutatkozó relatív szufficitet teljes egészében az egészségügyi emberi erőforrások terán kialakult és súlyos következményekkel fenyegető válsághelyzetének a kezelésére használja. A METT ajánlása: a frontvonalban dolgozó egyes orvoscsoportok számára átlagosan havi 100 ezer forint, valamint az egészségügyi szakdolgozók számára havi 50 ezer forint mértékű emelés.

A tagozat és a tanács azt kéri a kormánytól, bízza meg az Egészségügyért Felelős Államtitkárságot, hogy az NGM vezetésével dolgozzon ki hosszú távú, paradigmaváltó forrásteremtési stratégiát, amely 2013-tól megteremti az egészségügyi dolgozók hosszú távú bérrendezésének feltételeit, és egy a hálapénz rendszerének megszüntetését célzó stratégia kidolgozását is lehetővé teszi. Kérik továbbá, hogy a Széll Kálmán Tervben megfogalmazott egyes kiadáscsökkentési intézkedések helyett az egészségügyi felsőoktatásba és az egészségügyi technológiai innovációba történő befektetéssel, valamint egészségipari beruházások Magyarországra hozásával, azaz a gazdasági növekedés beindításával járuljon hozzá az adósságválság megoldásához".