Új szakmai minimumfeltételek

Még vállalható kompromisszumokat kötöttek a szakmai szervezetek és az egyes orvosszakmák annak érdekében, hogy a jövőben egyetlen kórházat vagy kórházi osztályt se kelljen bezárni azért, mert nincs elég orvos, nővér vagy megfelelő műszer, s a betegek is megfelelő színvonalon gyógyulhassanak. Az új jogszabály azonban sok esetben szó szerint csak minimumelvárásokat tartalmaz.

Reális elvárások

A jelenleginél reálisabb, tarthatóbb, életszerűbb és egyúttal számonkérhetőbb szakmai minimumfeltételeket sikerült kialakítania a szakmai szervezetekkel és a szakmai kollégiumokkal az Egészségügyi Minisztériumnak – véli az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke. Ari Lajos a Medical Tribune-nek elmondta: olyan, a magyar valósághoz igazodó elvárásokat tartalmaz az új rendelettervezet, amelyek alapján elfogadható, ha az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat az eddigieknél keményebben lép majd fel. „Ahogyan suszter sem lehet az, akinek nincsenek meg ehhez az eszközei, úgy kórháznak, kórházi osztálynak vagy rendelőintézetnek sem nevezhető az az intézmény, amelyben hiányoznak a gyógyításhoz a technikai vagy a személyi feltételek” – fogalmazott. Ezért olyan minimumfeltételekre van szükség, amelyek szavatolják a minőségi betegellátást, a betegbiztonságot, s emellett teljesíthetők. Az elkészült új jogszabály Ari Lajos szerint azért is jobb a korábbinál, mert jóval homogénebb annál; az egyes szakmáknak sikerült azonos szintű elvárásokat megfogalmazniuk, vagyis nincs olyan, amelyik túlzottan szigorúan, illetve amelyik a szükségesnél engedékenyebbnek mutatkozott volna.

Szakmai kompromisszumok

Szükségszerű alkut kötöttünk a szaktárcával, mert ha nem így tettünk volna, akkor a gyermekosztályok kétharmadát a jövő év elejétől be kellene zárni – nyilatkozta a Medical Tribune-nak a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke. Prof. dr. Túri Sándor rámutatott: nem az eszközökkel, hanem a szakorvosi létszámmal kapcsolatban kellett visszavonulót fújniuk, mára ugyanis kritikus szintet ért el a gyermekorvos-hiány.

Szakmai szempontból az alapszintű elvárás az lenne, hogy minden városi kórház gyermekosztályán 6 főállású orvos dolgozzon. Ez a szám ugyan még nemzetközi összehasonlításban is kevésnek mondható, csakhogy most vannak olyan gyermekosztályok, amelyeknek mindössze két orvosuk van. Ezért kénytelenek voltunk olyan célt kitűzni – mondta Túri professzor –, amely megvalósítható. Ennek megfelelően az új minimumfeltételek alapján 2009 végéig három, 2010-től pedig négy orvossal működhet csak gyermekosztály az országban. Az ez év végi elvárást sem biztos, hogy teljesíteni tudja 7 kórház gyermekosztálya. Ha ez így lesz, ezeknek a jövőben nappali kórházként kell működniük, ügyeleti ellátással – tette hozzá a kollégium elnöke. Túri professzor szerint a jelenleg sok helyütt tapasztalható alacsony létszámmal nem tartható fenn biztonságos betegellátás. Ezért szakmailag a gyermekellátás koncentrálására lenne szükség, azoknak az osztályoknak a megszüntetésével, illetve nappali kórházzá alakításával, amelyek kevés orvossal, alacsony betegforgalommal dolgoznak. Néhány alacsony orvoslétszámmal működő dunántúli neonatológiai centrum, valamint a kalocsai gyermekosztály bezárásával megkezdődött az elmozdulás, de ez csak akkor folytatódhat, ha a települések vezetői is belátják: a betegek nem attól lesznek biztonságban, hogy alájuk tesznek egy vaságyat, hanem attól, hogy megfelelő színvonalú ellátásban részesülnek.

Ajánlások szintjén

A gyermekgyógyászokéhoz hasonló alapelvekből indultak ki a sugárterápiás és onkológus szakemberek – tudtuk meg Thurzó László professzortól. A Sugárterápiás és Onkológiai Szakmai Kollégium elnökének elmondása szerint ezért a szakmai minimumfeltételek kidolgozásakor azt tartották szem előtt, hogy ne írjanak elő olyasmit, ami nem teljesíthető. Ez azt jelenti, a szakmán belül kellett kompromisszumot kötniük azoknak, akik amellett érveltek, hogy kötelező elvárásként fogalmazzanak meg bizonyos feltételeket és ezzel gyakoroljanak nyomást az intézményfenntartókra. A többség ugyanis azon az állásponton volt, hogy inkább csak ajánlásokat fogalmazzanak meg – így nem veszélyeztetnék az olyan ellátóhelyek működését, amelyeket bezárnának, mivel a jövőben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat nem ad ki ideiglenes működési engedélyt. Ettől függetlenül Thurzó professzor úgy véli, olyan feltételrendszert alakítottak ki, amely mind a 34 onkológiai ellátóhelyen garantálja a biztonságos betegellátást.

Kritikus pont

Az aneszteziológia területén meglehetősen ellentmondásosnak értékeli az új elvárásokat Bede Antal, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Szakmai Kollégium tagja. Mint fogalmazott, bár nyugati szintű elvárás, hogy minden munkahelyen legyen szakorvos, sajnálatos módon sok az olyan kolléga, akik csak közvetett szakorvosi felügyelet mellett dolgoznak (például a szomszédos műtőben van a szakorvos). Ugyanakkor nem szerepel a tervezetben például, hogy a műtők mellé ébredőszobák kellenek, pedig enélkül elképzelhetetlen lenne egy nyugat-európai műtőblokk. Emellett – mondta Bede Antal – az intenzív osztályok besorolására a szakmai kollégium más beosztást javasolt: amit a tervezet ITO I-nek nevez, azt úgynevezett szakági szubintenzívnek javasolta a kollégium. Ezek szűk szakmai profillal bíró, de az adott profilban magas színvonalú ellátást nyújtó egységek lennének. Ráadásul hiányzik a tervezetből a legkritikusabb adat, nevezetesen, hogy mennyi beteget lát el egy ápoló. Erre az európai ajánlást javasolta a szakmai kollégium, miszerint az arány az intermedier ellátási szinten és a szakági szubintenzíven (a tervezetben ITO I) 2:1, a tényleges intenzív osztályokon (a tervezetben ITO II és ITO III) 1:1. És ezt minden műszakban ki kellene állítani, mert mint azt egy vizsgálat kimutatta, a beteg gyógyulási esélye összefügg az őt ellátó ápolók számával is.