Társadalombiztosítás: már látják a végét

Az államháztartás súlya folyamatosan csökken mind az E-Alap, mind a központi kiadásokat tekintve, a helyét elsősorban a betegek önrésze, másodsorban a magánbiztosítás és a non-profit szervezetek veszik át, vagyis a hosszú távú folyamatok – az éppen aktuális kormányok kommunikációja ellenére – egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy az állam fokozatosan egyre kevesebbet vállal a finanszírozásból – szűri le a tanulmány.

Szigeti Szabolcs becslése szerint 2010 volt az első olyan év, amikor a valóságban megfordult az adó-járulék arány, az utóbbi három évben pedig az eredetileg társadalombiztosításra épülő rendszerben tovább csökkent a járulékok aránya. Másképp szólva a magyar egészségügyet elsősorban adókból, központi pénzekből és az állampolgárok magánkiadásaiból finanszírozzuk. A társadalombiztosítási elem egyre gyengül, még ha eltűnésére valószínűleg jóideig még nem kerülhet sor.

Azt azonban a tanulmány szerzői is megállapítják, hogy egy egészségügyi rendszer teljesítményéről önmagában semmit nem mond el, hogy adókból, vagy járulékokból működtetik. Mindkettőre találunk pozitív és negatív példákat is. A magyar egészségügy finanszírozása azonban lassan másfél évtizede sajátos kényszerpályán mozog. A korábban önkormányzatisággal bíró tb alapok nem bizonyultak életképesnek: a foglalkoztatottság drámai romlása miatt évről évre a központi költségvetésre szorultak. Az állam a 90-es évek végétől a hatékonyabb gazdálkodás jegyében saját közvetlen hatáskörébe vonta az alapokat, a

költséghatékonyság növekedése helyett azonban lényegében a közfinanszírozás folyamatos csökkentése következett be. Egy rövid konszolidációs periódustól eltekintve az E-Alap hiánya folyamatosan növekedett.

A népesség elöregedése, a munkaképes korú lakosság kivándorlása, illetve a gazdasági válság következtében az államnak újabb és újabb adó típusú bevételekkel kell konszolidálnia az egészségügy finanszírozását: az egészségtelen ételekre kivetett chipsadó még kapcsolható a szektorhoz, ugyanakkor a bankbetétesek nyereségére kivetett extra sarc már a legkevésbé sem, nem is szólva a költségvetésben különböző címkékkel átcsoportosított milliárdokról. Komoly fejtörést okozhat a jövőben a döntéshozóknak, hogy úgy kell elvonni az egészségügyi rendszer fenntartására összegeket adó formájában más szektoroktól, hogy az ne érintse negatívan a gazdasági növekedést.

Ráadásul az Alap hiányára vonatkozó jövőbeni becslések finoman szólva sem kedvezőek, ugyanakkor a névleg társadalombiztosításra épülő rendszer egyelőre még magában hordja a kockázatközösség és a szolidaritás intézményét. A magyar egészségügyi rendszert gyakran bélyegezzük nem hatékonynak, nem fenntarthatónak, azonban ilyenkor illik azt is számításba venni, hogy demográfiai-gazdasági negatív tendenciák mellett a járulékcsökkentés lázában égő kormányzatok tovább szűkítették a bevételi oldalt, miközben a közfinanszírozást is igyekeztek csökkenteni. A járulékokból finanszírozott rendszer napjai úgy tűnik meg vannak számlálva, nem látszik azonban egyelőre olyan megoldás, amely tartósan megoldaná a finanszírozás egyre mélyülő problémáit – olvasható a meltanyossag.hu-n.