hirdetés
2024. november. 21., csütörtök - Olivér.

Szuperkórházi kérdőjelek

Továbbra sem világos, hogy miért nem a Szent Imre Kórházat fejlesztik centrumkórházzá  – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Kincses Gyula egészségügyi szakértő.

Kincses Gyula szerint üdvözlendő, hogy lesznek regionális centrumok, súlyponti kórházak, de leginkább azokat a kulcskérdéseket kellene megválaszolni, amelyekről egyelőre keveset tudni. Ilyen például, hogy pontosan milyen szakmai kompetenciái lesznek a centrumoknak és a társkórházaknak. Ha ugyanis utóbbiaknak is folyamatos sürgősségi ellátást kell nyújtaniuk, és traumatológiára is szükség van, akkor ez alapján kell fejleszteni is. Problémás szerinte az is, hogy a tervek szerint nem csökken a kórházak száma, pedig jelenleg is vannak olyan intézmények, amelyek önálló kórházként való működése nem feltétlenül indokolt. Ilyen például a Nyírő Gyula Kórház, amelyből önálló pszichiátriai szakkórház is lehetne.

– Valószínűleg az átalakításokkal bizonyos osztályok beolvadnak majd, illetve megszűnnek, így az ott dolgozók új munkahelyen kezdhetnek, az egyetemi képzés ugyanis jelenleg nem tudja pótolni a lemorzsolódást és az elvándorlást. Másképp nem lehetne feltölteni például a radiológusi, aneszteziológusi, sebészi állásokat. Naprakészen kellene tudni azt is, hogy jelenleg hány szakdolgozó és szakorvos dolgozik, pontosan hol és hány órában, mert erről jelenleg nincs kimutatás. Pedig ez kellene a fővárosi rendszertervezéshez is – mondta Hegedűs Zsolt, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének alelnöke.

A kutatásnak, az oktatásnak és a betegellátásnak szerinte élesebben el kellene különülnie, mint ahogy az a mostani tervekből látható. Hiszen az oktatás is megsínyli a túlterheltséget, ha a katedráról a műtőbe, onnan a járóbeteg-ellátásba, ügyeletbe, majd a magánrendelésre rohannak az orvosok. Kiemelte: a hálapénzről sem szabad megfeledkezni; amíg ennek problémáját nem oldják meg, addig a feszültségek megmaradnak, és hiába lesznek szép új épületek, csak ezek miatt a fiatal orvosok nem maradnak itthon. A legmobilisabb 25–35 éves korosztályt ezzel a fejlesztéssel véleménye szerint még nem veszik rá arra, hogy az állami betegellátásban dolgozzon. Életpályát, élhető, kiszámítható jövőképet kell nekik teremteni, de ehhez tényleges rendszerszintű változtatások kellenek.

(forrás: Magyar Nemzet)

Könyveink