Szuperkórház – komolyak a tervek?
A Magyar Nemzet cikke arról szól, hogy kell elvileg nekilátni egy ilyen projektnek, ha a végeredménnyel elégedettek szeretnénk lenni.
Első lépés: vegyünk egy olyan szakembert, aki nemzetközi téren – mondjuk az Egyesült Államokban – már bizonyította, hogy otthonosan mozog ilyen környezetben, és szívesen építene egy minden igényt kielégítő kórházat az országnak az amerikai adófizetők pénzén szerzett gyógyászati tapasztalatai alapján. Feltéve, ha tényleg ez a „szuper” olvasata a kormány részéről, és az nem a beton fedőneve – vélekedik a a cikk bioinformatikus, molekuláris biológus végzettségű szerzője a Magyar Nemzetben.
Az idő azonban sürget – folytatódik a cikk – hiszen az ez évi költségvetésben – csak a kórház terveinek előkészítésére – egymilliárd forintot különítettek el. Ugyanakkor még a helyszín sem biztos. A tervek komolyságát az is megkérdőjelezi, hogy nem is keresnek innovációs szakértőt. Egy „szuperkórház” esetében nem a gyökeresen új molekuláris szemlélet, illetve posztgenomikai tudásunk alkalmazása lenne a minden mást meghaladó cél? Akik eddig megszólaltak a kérdésben, a megszokott nótát fújták hálapénzről vagy húsevő – „szuperellenálló” – klinikai kórokozókról. Ebben az esetben viszont mitől várhatjuk, hogy egy valóban „szuper” gyógyintézmény jöjjön létre – teszi fel a kérdést az Magyar Nemzet szerzője.
Új, főleg vidéki kórházakra vagy a régóta halogatott ráncfelvarrásra mintegy 500 milliárdot költöttünk, de ettől még nem múlt el a hiányérzetünk, és a betegellátás sem lett jobb. Legfeljebb el lehet mondani, hogy a GDP-ből egyre többet költünk az egészségügyre. Persze ez a beteget vajmi kevéssé érdekli. Feltehetjük a kérdést: képesek vagyunk-e ezzel a tűzoltómunkával több drága pénzen kiképzett rezidenst vagy gyakorló orvost itthon tartani? Csökkent-e az orvosok nemzetközi gyógyszercégekhez vándorlása? Nem – írja a szerző a cikkben, mely az mno.hu-n tovább olvasható.
