Szívhang-rendelet: nem szigorodott az abortusztörvény

Nem civil aktivistaként, nem jogvédőként, nem politikusként, hanem társadalomkutatóként beszélget most velem. Mit gondol, képes lesz kifejteni a véleményét az abortuszról úgy, hogy valamelyik oldalról – vagy mindenhonnan – ne kapjon támadásokat?

Eddig azt tapasztaltam, hogy nem kell ahhoz társadalomkutatónak lenni, hogyha valaki bármely témában a nyilvánosság elé áll bizonyos nézetekkel, szempontokkal, akkor szükségképpen támadás érje. Ugyanezt megkapja egy természettudós is, talán csak fokozati különbség van: a sokszor szubjektívnek tekintett társadalomtudományokban intenzívebbek lehetnek a bírálatok. Elviselem.

Magyarországon az abortuszhoz kapcsolódó jogokról zajló viták a politikai térben folynak. Ez probléma?

Nem látom annak. A nyugati demokráciákban az emberek választott képviselők kezébe adják a jogot, hogy a fontos kérdésekről döntsenek, márpedig a törvényhozókat nagyrészt politikai pártok delegálják. De más szempontból is fontosnak tartom, hogy a politika foglalkozik az abortuszkérdéssel. Jelenleg a Földön élő nyolcmilliárd embernek több mint a fele közösségimédia-használó, a töméntelen mennyiségű információt pedig algoritmusok adagolják, irányítják hozzánk, így aztán óhatatlanul kialakulnak a visszhangkamrák, és szépen hozzászokunk ahhoz, hogy hasonló gondolkodásúakkal vagyunk együtt, nem ellenőrizzük az információkat, nem konfrontálódunk, csúsztatások, dezinformációk kerülnek a fejünkbe. A nyilvános politikai térben legalább megjelennek az eltérő álláspontok is. Azt viszont problémának tartom, ha ez a politikai harc erőszakba torkollik. Erre a legtöbb példát az Egyesült Államokból lehet hozni, ahol mindkét szélsőség képviselői nyúltak már erőszakos eszközökhöz. Előfordult, hogy gyakorlatilag terroristáknak tekinthető aktorok abortuszklinikákat támadtak meg, illetve megfenyegették az ott dolgozókat, de arra is akadt példa, amikor egyházi hátterű civilek által működtetett, krízisterheseknek szolgáltatásokat nyújtó központokra törtek rá gyújtóbombákkal.

(...)

Ha az abortusz jogi szabályozását nézzük, milyen végletek akadnak a világban?

A két végpontot viszonylag egyszerű kijelölni. Az egyik a teljes tiltás, ami azokra a helyzetekre is kiterjed, amikor az anya élete veszélyben van. Egyébként erre az Európai Unión belül is van példa: Máltán nem szerepel a kivételek között, hogyha az anya életveszélyben van, még méhen kívüli terhesség esetén is egyedileg kell döntenie az orvosnak. Annak ellenére, hogy ez a jogi szabályozás rendkívül szigorú, a becslések szerint a máltai nők az uniós átlaghoz hasonló arányban szakíttatják meg terhességüket – külföldön vagy abortusztablettát rendelve. Szabályozás szempontjából a másik véglet nyilván az, amikor a szülés pillanatáig, a terhesség kilenc hónapja alatt és mindenféle indoklás nélkül igénybe vehető az abortusz. Az Egyesült Államokban hat olyan állam van, plusz Washington DC, ahol nincs időbeli korlát, az abortuszt a terhesség kilenc hónapja alatt végig el lehet végezni. Az más kérdés, hány olyan szolgáltató akad, amelyik a harmadik trimeszterben is elvállal egy ilyen beavatkozást. Vermont állam szabályozása konkrétan úgy értelmezhető, hogy bármilyen ok megjelölése nélkül is lehetőség van az abortuszra a szülés pillanatáig.

A magyar szabályozás hol helyezhető el ezen a jogi skálán?

Nagyjából középen, de ezt azért nem olyan egyszerű kijelölni. Ami pedig a társadalmi megítélést illeti, nemzetközi összehasonlító adatokat tekintve az Ipsosnak van egy gyakran hivatkozott felmérése. Eszerint Magyarországon az abortusz-hozzáférésnek az elfogadottsága valamelyest a világátlag fölött van, és azok aránya, akik semmilyen körülmények között, tehát még az anya életének veszélyeztetése esetén sem tartják elfogadhatónak a beavatkozást, idehaza mindössze 3 százalék.

Ez reálisnak tűnik, ám az már kevésbé, hogy 59 százalékra hozták ki azoknak az arányát, akik minden megkötés nélkül biztosítanák az abortuszhoz való jogot. Talán nem volt pontos a kérdés megfogalmazása, mert nem tűnik reálisnak az, hogy a magyarok közel kétharmada támogatna egy olyan végletes szabályozást, mint például a vermonti. Inkább arról lehet szó, hogy Magyarországon az első trimeszter végéig gyakorlatilag alátámasztott indok nélkül is hozzáférhet egy nő az abortuszhoz, ha válsághelyzetre hivatkozik, és ezt sokan megkötés nélküli jogként érzékelik.

Idehaza milyen szélsőséges nézetek fogalmazódnak meg az abortuszhoz való joggal kapcsolatban?

Nincs olyan releváns szélsőséges álláspont, amely nyomást tudna gyakorolni a döntéshozókra. Sőt, kifejezetten magyar sajátosságnak számít a régióban, hogy a XX. század közepétől igazából nem zajlottak érdemi társadalmi viták erről a kérdéskörről. Az államszocializmus évtizedei alatt a politikai vezetés érdekei formálták a szabályozást, ami ráadásul igazodott ahhoz, amit erről a Szovjetunióban gondoltak. A rendszerváltás után nagyon hamar kialakult a jelenlegi jogi keret, ami egyébként a tartalmát tekintve átvette a szocializmus alatti szabályozást, és azóta sem folytak igazán nagy társadalmi viták ebben a kérdésben. Mivel az aktuális politikai hatalom évtizedek óta nem érez olyan társadalmi nyomást, hogy érdemben vagy jelentősen hozzányúljon a jogi szabályozáshoz, ezért nem is foglalkozik vele, csupán időnként gesztusokat tesz a liberális vagy a konzervatív oldalnak.

Mint például?

Mint például legutóbb az úgynevezett szívhangrendelettel, amely nyilván népszerű az ebben a kérdésben konzervatív álláspontot képviselők körében, ugyanakkor néhány nappal később Orbán Viktor leszögezte, hogy a kormány semmilyen formában nem készül az abortusztörvény megváltoztatására, amivel megpróbálta megnyugtatni az ebben a kérdésben liberálisabb álláspontot képviselőket. Sokan felhördültek, amikor 2011-ben bekerült az Alaptörvénybe alapjogként a magzati élet védelme, ami akár úgy is értelmezhető, hogy ez a passzus bármikor aktivizálható egy abortuszszigorítás legitimálására. Ez igaz, politikai akarat megléte esetén nyilván aktivizálható lenne, ám az elmúlt évtizedben ennek végül nem volt komoly jele. És amíg nincs érdemi társadalmi nyomás, addig politikai akarat sem lesz hozzá. Egyébként a magzati élet védelmének bekerülése az Alaptörvénybe összhangban van az 1992 óta hatályban lévő törvénnyel, illetve a vonatkozó alkotmánybírósági döntésekkel is. Kevesen tudják, hogy az abortusztörvényként emlegetett 1992-es jogszabály hivatalos neve: a magzati élet védelméről szóló törvény.

A teljes interjút a 24.hu közli.