Szinte lehetetlen betartani a szabályokat
Azt kell vizsgálni, mi a rendszerhiba – mondta a Magyar Hírlapnak Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség frissen megválasztott elnöke.
– Milyennek tartja manapság az ágazat megítélését?
– Általános a bizalmatlanság egyrészt az egészségüggyel, másrészt a sajtóval és a közösségi médiával szemben. Tíz-tizenöt éve, ha leesett egy tenyérnyi helyen a vakolat a falról, nem került ki a Facebook-ra, kórházon belül meg lehetett oldani a problémát. Most viszont az ilyen esetek azonnal nyilvánosságra kerülnek, általában sajnos torzítva, és vannak, akik azonnal őrült kommentelésbe kezdenek. Szomorú, milyen könnyen jön az általánosítás. Ez a hírkeltés, ami természetesen nem csak az egészségüggyel kapcsolatosan észlelhető, sok esetben köszönőviszonyban sincs a valósággal. Ugyanakkor mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy valóban nagyon sok probléma lelhető fel a magyar egészségügyi ellátórendszerben, de a pozitív és negatív hírek megjelenésének aránya a médiában nem a valóságot tükrözi.
– Stratégiai együttműködést írtak alá a humántárcával, ennek egyik eleme, hogy közösen értékelik a jövőben az ágazat helyzetét. Ez általában eddig is így volt, ha csak a sztrájktárgyalásokat vagy a kollektív szerződésről szóló egyeztetéseket nézzük, az MKSZ mindenhol képviseltette magát. Miért volt fontos most kihangsúlyozni?
– Kásler Miklós tárcavezető keresett meg minket, örömmel fogadtuk a javaslatát, és hivatalos keretek közé foglaltuk az együttműködésünket. Korábban is az volt a célunk, hogy már a döntések előkészítésébe bevonjanak minket, hiszen úgy gondoljuk, az intézmények és a betegek szempontjait hitelesen tudjuk közvetíteni az ágazatvezetésnek. Ha konszenzus alapján változtatunk, akkor talán az első megközelítésben kevésbé pozitív változást is könnyebb átvezetni a rendszerbe.
– Elég nagy visszhangot vertek a kórházi működést vizsgáló állami számvevőszéki jelentések. Az intézményvezetők nem fogadták túl pozitívan az eredmények kommunikációját. Miért?
– Fontos tudni, hogy a jelenleg kommunikált eredmények évekkel korábbi vizsgálatok tanulságait tükrözik. A berzenkedés oka egyrészt az, hogy a dokumentumok általánosítanak, vagyis szerintük – kissé sarkítva – minden kórház „csal és ferdít”, „a rendszer pedig szabályozatlan”. Pedig sokkal inkább van arról szó, hogy a kórházaknak olyan szabályokat kellene jelenleg betartaniuk, amelyeket a mai magyar egészségügyben szinte képtelenség. Ugyanakkor a minden intézményben kötelező belső szabályozási rendszer követése természetesen elengedhetetlen feladatunk. Örülünk, hogy az ÁSZ feltárja a hibákat, hiszen ezzel minket segít, a kérdés, hogy ezeket hogyan szankcionálja. Úgy gondolom, a megoldás az lehetne, ha betartható szabályokat állítanánk fel, amelyeket viszont ellenőrizni és visszaélés esetén szankcionálni kell. A legfontosabb tehát azt vizsgálni, mi a rendszerhiba, és hol van az egyéni felelősség.
– Tudna példát mondani a „betarthatatlan szabályokra”?
– A kórház nem csavargyár. Sok olyan, a mindennapi rutinban nem használt eszközt kell időnként például beszerezni, amin emberélet múlik, vagy olyan hibát kell azonnal elhárítanunk, amely akadályozza a betegellátást. Az egyéni helyzetek pedig sokszor megkövetelik, hogy egy vezető az adott pillanatban ne a beszerzésre vonatkozó szabályokat tartsa a legfontosabbnak, hanem az emberéletet, s majd ha túl vagyunk a krízisen, jöhetnek a szabályok. Nyilvánvaló, hogy az egészségügyre kell adaptálni a szabályozást.
