SZIA – az alapellátás megmentéséért
Nemrégiben megalakult a Szövetség az Innovatív Alapellátásért (SZIA). Célja, hogy az egyre tarthatatlanabb alapellátási rendszer megújításáért küzdjön.
A szövetség december közepén tartotta meg első ülését Tapolcán, ahol dr. Kollai Balázs, dr. Kincses Gyula és dr. Ajtay András színvonalas előadását hallgathattuk meg a környékbeli, meghívott háziorvosokkal. A rendezvényen végig vettük az ellenzéki pártok egészségügyi ellátást érintő programpontjait és ígéreteit, míg ismert, hogy a kormánypártok továbbra is inkább a „folytatjuk”-féle politikát és a migrációs kommunikációt tartják célszerűnek és elsőrendűnek.
Szegedi Judit, a SZIA alapító tagja a tapolcai előadáson arról beszélt, hogy ha a szakmabeliek összefognak, akkor véleményeikkel, tapasztalataikkal képesek lehetnek egy új alapokon nyugvó, innovatív alapellátási rendszert kialakítani, valamint kidolgozni az ehhez szükséges javaslatokat. Írásomban ehhez szeretném saját, az egészségügy meggyógyításával kapcsolatos véleményemet hozzátenni. Először is, teljesen egyetértek azzal a gondolattal és céllal, hogy egy új alapokon nyugvó, az egészségügyet alapjaiban megváltoztató rendszert kell létrehozni, írja a magyarorvos.com-on dr. Menyhárt Miklós Győr-Moson-Sopron megyei háziorvos és egyetemi oktató, Alzheimer-specialista. Ehhez viszont egy komplex, szakpolitikai konszenzuson alapuló, és több politikai cikluson átívelő szakmai program szükséges, mely esetében nem lenne túlzás alaptörvényi szinten sem meghatározni az alapellátást és alapszolgáltatás szerepét.
Úgy gondolom, meg kellene fogalmazni, hogy pontosan mi az, ami jár a befizetett járulékokért, magyarán újra kellene határozni a közfinanszírozás tartalmát. Továbbá az is fontos, hogy meg kell szüntetni a társadalmi egészségbiztosításnak és az egészségügynek az éves költségvetés-tervezéstől, valamint a kiszámíthatatlan kimenetű költségvetési alkufolyamatoktól való függőségét.
Ezt úgy érhetjük el, ha alkotmányos védelemben részesül a finanszírozás mindenképpen szükséges, kötelező minimális szintje is. A társadalmi egészségbiztosítás országos és területi szervezeteinek, valamint a közfinanszírozott közszolgáltatást nyújtó egészségügyi ellátórendszer egészségügyi szolgáltatóinak helyzetét pedig ugyancsak alkotmányos szintű védelemmel kell stabilizálni, kivonva őket a pártok politikai csatározásainak színteréről. Ezért egységes szabályozással, egységes ellenőrzéssel az állami, közfinanszírozott rendszerrel és a piaci, magán szegmenssel együtt alkotott egységes, átjárható és egymásra épülő ellátórendszert kell kiépíteni, amelyben a közösségi egészségügyé lehet a meghatározó szerep.
