Szakértők szerint hiányzik a vízió, nincs elég forrás az átalakításhoz

A háziorvosi rendszer átszabása a kistelepüléseken jelent majd nagy kihívást, a szakrendelők államosítása pedig létszámhiányhoz vezethet, miközben az egész rendszerben túl kevés a pénz – mondja Rékassy Balázs egészségpolitikai szakértő. A szervezési problémák mellett a finanszírozás alacsony szintje is jellemző az egészségügyre, és ez utóbbira nem ad választ a kormány által tervezett intézkedéscsomag. A magyar GDP 5,5 százalékát költi az egészségügyre, miközben Nyugat-Európában ez az arány 8 százalék, azaz százalékban mérve is van lemaradásunk, nem beszélve a nominális különbségről. A többi között erről beszélt az Új Egyenlőség legfrissebb podcastjában Rékassy, akit a Népszava idéz.

A szervezési problémákra adott válasz Rékassy Balázs szerint a Belügyminisztérium filozófiájából eredő centralizációs kísérlet. Ennek legfőbb problémája, hogy egyoldalú és nem stratégiai jelentőségű. Azaz, hiányzik belőle a vízió, annak kifejtése, hogy milyen egészségügyi rendszert tart kívánatosnak a kormányzat, és nem szól a magánegészségügy és a közellátás szétválasztásáról, illetve azok egymáshoz való viszonyáról.

A háziorvosi rendszer átalakítása – vagyis hogy a körzethatárok meghúzásának jogköre, pontosabban annak elvétele az önkormányzatoktól és áthelyezése a kormány feladatai közé – egy nagyvárosi közegben még értelmezhető, hiszen a városok belső átalakulása, a fluktuáció miatt érdemi módosulások kellenének a körzethatárokban. Kistelepülések esetében ugyanakkor a fő gond az, hogy nem lehet találni orvost, aki elvállalja az adott települést. Ezeket az eseteket a földrajzi távolságok miatt nem lehet kezelni a körzethatárok bővítésével.

Ha minden megyében a centrumkórház lesz az irányító szervezet, az jelentős forrásgondokat fog okozni – így reagált a Pénzcentrum kérdésére Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász. A szakértő szerint így is előfordul, hogy nincs megfelelő mennyiségű eszköz vagy éppen munkaerő, de a magyar egészségügyi rendszer sajátosságai miatt a centralizálás még további problémákat vethet fel.

Ami leginkább kifogásolható, az az, hogy megyei centrumkórházak lesznek minden megyében, amik az ellátásban irányítják majd a szolgáltatásokat, csaknem teljes körűen. Mindenki alájuk fog tartozni, ők lesznek a legfőbb foglalkoztatók, vagyis ennek az egy kórháznak a szempontjai határozzák majd meg az ellátás irányát, hogy hol mi lesz elérhető. Miután minden megyei kórház is komoly forráshiánnyal küzd – akár eszközökben, akár HR-területen -, így a megyei kórházak igyekezni fognak az alsóbb szintekről (városi kórházak, járóbeteg szakrendelők) elvonni a számukra szükséges forrást. Nekik ugyanis elemi érdekük lesz, hogy a feladatukat jól el tudják látni. Persze abban az esetben, ha maradnak plusz források, azt ki lehet majd helyezni a városi kórházakba vagy a szakrendelőkbe, de forráshiány esetén nyilvánvalóan a megyei centrum fogja élvezni az elsőbbséget, ha mondjuk forrásokról kell dönteni. A magyar egészségügy egész rendszere kórházcentrikus, ezt pedig egyáltalán nem javítja a tervezett átalakítás, nyilatkozta a Pénzcentrumnak Sinkó Eszter.

Szintén a centralizálás körüli kérdéseket vetette fel a lapnak Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász. Úgy véli, hogy az önkormányzatoknak a szerepe jelenleg több mint elégséges a szakrendelők fenntartásában, és nem lenne jó ötlet egy megyei irányító szerv alá rendelni. Az önkormányzatok a szakrendelőknek jó fenntartói és tulajdonosai. Az önkormányzatoknak fontos a járóbeteg-szakellátás jó biztosítása, hiszen az emberek minden nap érzik, évente legalább egyszer ellátogatnak a szakrendelőkbe különböző okokból. Ha ezt államosítják, és a szakrendelők is a megyei centrumkórházak alá fognak tartozni, akkor egyáltalán nem biztos, hogy az intézménynek a szakrendelő gondjai, problémái prioritások lesznek – ezt pedig megérzi majd az ellátás színvonala is, mondta a Pénzcentrumnak Rékassy Balázs.