Szabály van, csak nem tartják be
A Vasárnapi Hírek összeállításából kiderül, hogy van rendelet értékű szabályozása a kórházi takarításnak, csak nem aszerint járnak el.
Ha minden kórházhoz tartozó helyiséget rendszeresen takarítanának, aligha találnának több napja elhunyt beteget a mellékhelyiségben – ahogyan történt ez a közelmúltban Magyarországon. Pedig van rendelet értékű szabályozása a kórházi takarításnak, fertőtlenítésnek – ezt állítja a Vasárnapi Híreknek Gazda Csilla, tisztítástechnológiai szaktanácsadó. Miközben még az is mindennapos látvány sok kórházban, hogy a takarító a mopot visszamártja a vödörbe; és hipószag terjeng a folyosókon. Holott elvileg a visszamártás is tilos, és a hipó használata is.
Hallani olyan kórházi vezetőről, aki azért nem tartatja be a sárga könyvi szabályokat, mert „nem szerette szerzőjét”. A kötetben szereplő takarítási eszközök egy része ugyanakkor elavult, de az elvárások gyorsabban változnak, mint ahányszor frissítik a könyvet. S bár lehet, hogy a tisztítástechnológia kifejezései is változnak, a takarítás gyakorisága és metódusa alapjaiban jól követhető. A szakértő ugyanakkor állítja: több ezer takarító hiányzik a rendszerből, a szemléletváltás pedig nem csak pénz kérdése.
Az ellenőrzést az intézmények higiéniai osztályának kellene végeznie. De a tisztaságért a takarító személyzeten kívül az ápolók is felelősek. „Sajnos a kórházvezetés sok helyen elnézi a hiányosságokat, pedig anyagi szempontból is a tisztaság érné meg az intézményeknek, ugyanis a kórházi fertőzéseket a tb nem állja, annak költségei az intézménynek kasszáját terhelik. Mire kiirtanak egy fertőzést, az 3-5 millió forint, ebbe benne van az antibiotikum, a védőeszköz, a takarítás, a laborban kitenyésztendő baktériumok és az izoláció költsége” – magyarázza Gazda Csilla. Ha az ellenőrzést komolyan veszik és nem ránézésre mondják egy mellékhelyiségről, hogy tiszta, az szintén költséges, ugyanis csak mikrobiológiai mintavétellel lehet százszázalékos biztonsággal megmondani egy felületről, hogy fertőtlenített.
