Sándor Mária: Az egészségem ráment, de most végre építkezni lehet
A fekete ruhás ápolónőként ismert Sándor Mária a Népszabadságnak nyilatkozva azt mondta, a tizenegy évvel ezelőtti jóslata mára valósággá vált.
Tizenegy évvel a fekete ruhás mozgalom elindulása után a hazai egészségügyi rendszer pontosan abba a krízisbe került, amelyre Sándor Mária annak idején figyelmeztetett. Az egykori ápolónő ma már nem az utcára hívja a kollégákat, hanem civil kezdeményezéssel, önkéntesek bevonásával próbálja enyhíteni a betegágyak melletti súlyos szakápoló-hiányt. Az egészségpolitikai irányváltásban bízva visszautasította az egészségügyi miniszter személyes tanácsadói felkérését, mert meggyőződése szerint civilként és a szakmában maradva többet tehet az egészségügy átalakításáért.
Sándor Mária úgy látja, a több mint egy évtizede jelzett problémák mára teljes egészében valósággá váltak: az országos szakápoló- és orvoshiány miatt sorra szünetelnek a kórházi osztályok, a gyógyító egységek jelentős részén fenntarthatatlanná vált az ellátás. Meglátása szerint az egymást követő intézkedések rosszul kezelték az utánpótlás kérdését. A fiatal generációk mára szinte teljesen hiányoznak a rendszerből, mivel a pálya a túlhierarchizált közeg, a megalázó helyzetek, valamint a rendkívüli fizikai és lelki terhelés miatt elrettenti őket. Jelenleg az ötvenes-hatvanas korosztály tartja a frontot erőből és elszántságból, ám a társadalom és a dolgozók végletesen elfáradtak.
A korábbi mozgalmi időszakra visszatekintve felidézte, hogy az akkori szakmai és kamarai vezetés retorziókkal próbálta elfojtani a tiltakozásokat, miközben az érdekvédelem és a kórházi vezetés összefonódott. Bár a koronavírus-járvány időszaka ideiglenesen meghozta az ápolók iránti társadalmi tiszteletet és az elmúlt évtizedekben hiányolt megbecsülést, a rendszer strukturális kimerülését nem tudta megállítani. A szakápolói társadalomban tapasztalható apatikusság és fizikai-pszichés fáradtság miatt ma már nem lehetne utcai demonstrációkra tömegeket mozgósítani.
A jelenlegi helyzetben ugyanakkor döntő változást lát: míg korábban nem tapasztalt érdemi kormányzati nyitottságot, ma úgy érzi, megvan a politikai szándék a béremelésekre és a civil kezdeményezések támogatására. Ezért indította el az „Én is Veled táncolok” elnevezésű civil programot, amely az egészségügyi minisztérium jóváhagyásával önkénteseket juttat be a kórházi osztályokra. A kezdeményezés első 17 képzett önkéntese október közepén kezdi meg a szolgálatot a Dél-Pesti Centrumkórházban, ahol az orvosok és az ápolók példás összefogásban látják el a mindennapi feladatokat.
A program célja nem csupán az azonnali segítségnyújtás, hanem egy befogadóbb, emberségesebb kórházi kultúra felépítése, ami a tisztességes bérekkel párosulva hosszú távon a fiatalokat is visszavonzhatja a pályára. Sándor Mária hangsúlyozta: Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter személyes tanácsadói posztot ajánlott fel számára, ám ezt elutasította. Véleménye szerint a minisztériumi irodák helyett a civil szférában és a fogyatékossággal élőket segítő napi munkájában maradva tud érdemi hatást gyakorolni.
A közéleti szerepvállalásért fizetett személyes ár kapcsán elmondta: a folyamatos stressz miatt az egészsége súlyosan károsodott, és a mozgalom után hosszú ideig munkát sem kapott a szektorban. Ennek ellenére nem bánja a múltat, és bízik abban, hogy a kórházi önkéntes modell sikeres mintává válik az egész országban.
