Réthelyi: nem kártalanítja a kormány a fővárost a kórházállamosításért
Semmilyen kártalanítás nem lesz a fővárosi kórházak államosítása nyomán, ha kell, ennek érdekében jogszabályt is módosít a kormány – mondta a hvg.hu-nak adott interjújában Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter.
hvg.hu: Átveszi az állam fenntartóként a kórházakat, és azt ígéri, hogy konszolidálja százmilliárd forintot meghaladó adósságukat. Honnan lesz erre pénz?
R. M.: A vagyon és az adósság átvétele után lehet felmérni, hogy mennyi pénz kell majd ehhez konkrétan. Az átvétel nagyon komoly várománya, hogy a mostani – nem mindig a beteg érdekét szolgáló, nagyon sok sebből vérző – rendszerből egészséges rendszer alakuljon ki.
hvg.hu: Budapesttel fogják kezdeni, ehhez képest a Fővárosi Közgyűlés meglehetősen bizalmatlanul fogadta a döntést.
R. M.: Igen, ezt lehetett hallani.
hvg.hu: Mivel tudja megnyugtatni a fővárost, hogy nem szenved semmilyen kárt? Az ellenzék 150 milliárdos veszteségről beszél, és még Tarlós István is azt mondta, hogy csak úgy adják át a kórházakat, ha semmilyen vagyonvesztés nem éri Budapestet.
R. M.: Kártalanítás nem fog történni, és ha ezt a jogszabályok nem engedik meg, akkor a jogszabályokat kell megváltoztatni. Szerintem nem a fővárosi önkormányzatot kell megnyugtatni, hanem a betegeket, hogy a helyzet ennél csak jobb lehet. Budapesten három olyan sürgősségi ellátópont alakul majd ki, amelyik 24 órában fogadja a betegeket; ez már eleve biztonságot jelent majd, mert a mentősöknek nem kell intézmények között bolyonganiuk. Ráadásul ezek a központok Budapesten túlról is fogadnak majd betegeket, így sokkal több ember ellátását oldják meg.
hvg.hu: Mi szól az államosítás mellett?
R. M.: Az üzemgazdasági szempontok: költségtakarékosan működik az integrált rendszer, és az ebből felszabaduló forrást az ellátás javítására lehet majd fordítani. De arra is számítunk, hogy az előre látható vagy éppen nem látható költségnövekedésnél is lehessen a központi költségvetéshez fordulni.
hvg.hu: Tavaly 250 milliárd forintot zároltak a tárcák költségvetéséből, ennek jelentős része a Nefmit érintette. Jövőre ez a „csonkolt rész” lesz a bázis, ráadásul nincs garancia arra sem, hogy nem lesz újabb elvonás. Hogy lehet így működni?
R. M.: A termékdíj egészségügyre eső részéből számítunk jelentős plusz forrásokra, noha a gyártók is alkalmazkodnak. Örülök, ha egészségesebb termékek kerülnek forgalomba. A két év szinte összehasonlíthatatlanul különbözik.
 |
hvg.hu: Szócska Miklós azt mondta, nem zárnak ugyan be intézményeket, de átszervezésre, profilváltásra fel kell készülni. Mi lesz azokkal az orvosokkal például, akiknek helyben így fölöslegessé válik a munkájuk?
R. M.: Nyugat-európai tendencia, és úgy látom, hogy nálunk is az orvosok egyre kevésbé kötődnek egy helyhez. Mór városa például lemondott a kórházáról, épített egy nagyon színvonalas rendelőintézetet, ráálltak az egynapos ellátásokra, és Veszprémből, Székesfehérvárról hívtak orvosokat. Az aneszteziológus szakmában ez már régóta gyakorlat: több helyen végzik a munkájukat. Remélem, hogy a rendszer megoldja ezeket a gondokat. Az egyik lehetséges út, hogy a háziorvosi alapellátásban helyezkednek el az érintettek. Az alapellátás megerősítése az egyik kiemelt cél, noha tudom, hogy egyelőre nem sokan választják első helyen az orvosok közül a háziorvosi munkát – ez világjelenség. Pedig egy helyi közösség megbecsült tagjának lenni nagyon felemelő.
hvg.hu: Mit tud mondani annak a fiatal szakorvosnak, aki olyan gépeken kénytelen dolgozni, amihez már húsz éve nem gyártanak alkatrészt, most kéne megalapoznia az életét, de a használt kocsiját sem tudja megjavíttatni, mert nincs rá pénze; viszont ha kimegy egy konferenciára előadni Németországba, ott helyben állást ajánlanak neki Münchenben, átszámítva havonta hárommillió forintos jövedelemmel? Őt mi tartsa itthon?
R. M.: Valóban nagyon komoly béremelésre lenne szükség, de ezen túl arra is, hogy az orvostársadalom változzon, befogadó legyen. Például a veszprémi kórházban a Nefmi által meghirdetett ötéves ösztöndíjprogramon túl is garantálják a rezidenseknek a bértöbbletet. Ebbe az irányba kell elmozdulni, csakhogy olyan nagy problémák vannak szakmán belül is, hogy nincs megfelelő késztetés a tudás és a lehetőségek átadására. Pedig a fiatalokra nagyon kell figyelni; ha ezen az orvostársadalom nem tud változtatni, lehetnek kétszeres-háromszoros bérek, akkor is sokan elmennek majd.
hvg.hu: Az ösztöndíjprogramra nem sokan jelentkeztek, ellenben már több mint ezren helyezték letétbe a felmondásukat. Mi lesz, ha tömegesen hagyják ott a szakmát a fiatalok?
R. M.: Nagyon remélem, hogy ez nem fog bekövetkezni. Azért minden nap újak és újak csatlakoznak az ösztöndíj-kezdeményezéshez. Minden erőnkkel igyekszünk kihasználni a rendelkezésünkre álló időt, és sikerül érzékeltetnünk kormányzati szinten is a kérdés súlyosságát.
