Palotaforradalom helyett újraterveznek
Az egészségügy és a betegek érdeke is, hogy jól működő orvosi kamara legyen – mondták az Abcúgnak a változásokat kívánó orvosok.
Nem palotaforradalmat akarnak, hanem felrázni az orvostársadalmat. Interjú az Újratervezés csoport három tagjával, Máté-Horváth Nórával, Lénárd Ritával és KIncses Gyulával.
Nemrég állt nyilvánosság elé az Újratervezés elnevezésű csoport. Az 1001 orvos hálapénz nélkül Facebook-csoport több mint három éve működik, több ezer tagja van. Miért volt szükség egy újabb kezdeményezésre? Miért fontos, hogy megalakuljon a kamarán belül ez a csoport?
Lénárd Rita (L.R.): Kerestük a lehetőséget, hogyan lehetne tovább lépni, mert az, hogy kieresztjük a gőzt, az kevés. Ez hívta életre az Újratervezés csoportot, hogy legyen valamiféle kézzelfogható aktivitás.
Máté-Horváth Nóra (M.H.N.): Kinőttük azokat a kereteket, amit az 1001 orvos… Facebook-csoportként jelentett. Továbbra is fontos felület, de egy Facebook-csoporttal nem lehet változást elindítani a Magyar Orvosi Kamarában. Ezért fogalmazódott meg a gondolat, hogy valamilyen formációba szerveződve a MOK által kínált keretek között érjünk el változást.
L.R.: A kamara területi alapon szerveződik, de az alapszabály alapján van arra lehetőség, hogy a tagok külön csoportot hozzanak létre bizonyos célok, témák mentén. Ez lenne az Újratervezés. Álmos Péter (az 1001 orvos… egyik alapítója – a szerk.) volt, aki észrevette ezt a lehetőséget. A csoport formális megalakulása lehetővé teszi, hogy minden területi szervezeti és elnöksegi ülésen ott legyünk; lássuk, mi történik a kamarában, hogyan épül fel a szervezet, mik a helyi problémák. Közvetlen közelről láthatjuk a szavazás előkészítését is. Ehhez a területi szervezeteknek jóvá kell hagyniuk a csoport elindítását.
Tudva, hogy a kamara vezetésének elég viharos a viszonya az 1001 orvos…-sal, ez menni fog?
M.H.N.: A kamara vezetése nem egyenlő a tagsággal. Kínosan ügyeltünk arra, hogy minden alaki követelménynek megfeleljünk. Egy már működő csoport ügyrendjét vettük alapul, így az elutasítás csak egyértelműen manipulativ okból történhet.
Kingyes Gyula (K.GY.): Nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért nem jöhet létre a csoport. Az nem elég érv, hogy félünk tőletek.
Hogyan függ össze az egészségügy állapota, hogy milyen színvonalú ellátást kapnak a betegek, és az orvosi kamara működése? A laikus szemlélő számára tűnhet úgy, hogy a kamara kérdése csupán az orvostársadalom belügye.
M.H.N.: A mindenkori szakmapolitikának az a legfőbb baja, hogy a döntéshozók nem az adott területen dolgoznak: egy államtitkár vagy egy miniszterelnök ritkán vesz részt a betegállátásban. Arról nem beszélve, hogy nincs dedikált egészségügyi minisztérium. Magyarán kell egy kapocs az orvosok és az ápolók, illetve a politika közé. Ha nincs egy erős lobbitevékenység, akkor a politikának nem lesz füle arra, hogy leesik a csempe a műtőben, hogy nincsen elég ágy a kórházban. Ez a kapocs lenne az orvosi kamara. Most csak a sajtó segítségére számíthatunk ebben.
K.GY.: Alapvető célünk az egészségügy feduális működésének a lebontása. Ez nemcsak orvos és orvos között létezik, hanem az orvos-beteg viszonyban is megjelenik. Amikor a kamara demokratizálódásáról beszélünk, akkor erre is gondolunk. A betegek érdeke is, hogy olyan egészségügyben gyógyuljanak, amelyik szabályok szerint, nagy betegbiztonsággal működik és partnernek tekinti őket, nem pedig a gyógyítás tárgyának.
M.N.H.: Ettől az uram-bátyám világtól én szabályosan rosszul vagyok, és nem azért, mert nem tisztelem azt, aki mögött valós tudás és emberség áll. Sokszor azok várják el ezeket a rangkóros megszólításokat, akik nem képesek emberségesen beszélni a betegekkel.
Mi a probléma a kamarával?
L.R.: Éger István szavaival válaszolva: 15 évig kért és nem történt semmi.
K.GY.: A kamara a potenciális súlyához képest nem tudja képviselni az orvostársadalom és az egészségügy érdekeit.Teljesen elszakadt egymástól a tagság és az elnökség. Vannak jó és általunk is támogatható deklarációi a kamarának, de ezeknek nincs következménye. A legutóbbi közleményükből is két sor hiányzik: határidő, hogy meddig kezdjen el tárgyalni velük a kormány, illetve mi lesz, ha ez nem történik meg.
M.H.N.: A MOK elnöksége jelenleg egy önfenntartó szervezet, nagyon jól elvannak az elmúlt másfél évtizedben kialakult miliőben. Csakhogy közben nem képviselik sem a 40 ezres tagság, sem pedig a társadalom érdekeit a nagypolitikai felé.
Éger István szerint a MOK-nak nincs eszköze, hogy változást kényszerítsen ki a politikától.
L.R.: Pedig mérhetetlenül erős szervezet lehetne a kamara; nem kell sztrájkról beszélni, elég lenne az önkéntes túlmunka felmondása. Ha csak a tagság fele megteszi ezt, már megáll az élet.
K.GY.: Nincsenek kihasználva a rendelkezésre álló keretek, de lenne ereje a kamarának, hogy ezeket tovább bővítse. Rossz a kamarai törvény, ez igaz, de ki kell kényszeríteni a megváltoztatását.
