Összeomolhat a kórházak gyógyszerellátása
A legtöbb kórház saját gyógyszer közbeszerzése lejárt, újat a központosított közbeszerzés miatt nem írtak ki, ezért jelenleg a tavalyi ár többszöröséért vásárolják a gyógyszereket, írja a PharmaOnline.
– A kórházak adósságállománya folyamatosan növekszik, jelenleg megközelíti az 50 milliárd forintot, ami az év végéig még 20-25 milliárddal nőhet. Ebből körülbelül 15 milliárd forint a felhalmozott gyógyszer számla – mondja a lapnak adott interjúban dr. Buchholcz Gyula. A Bajai Szent Rókus Kórház főgyógyszerésze elmondja:a gyógyszer nagykereskedők egyre több esetben már csak készpénzért szállítanak az intézeti gyógyszertárakba. Ezzel a gyakorlattal él például az ország egyik legnagyobb, legrégebbi kórházi beszállítója, amennyiben a kórháznak 15 napon túli lejárt tartozása van. Ráadásul néhány gyógyszer (például a tetanusz toxoid, anti-D szérum) forgalmazásában a kereskedőnek monopol helyzete van. Így lejárt kintlévőség esetén szinte mindig külön harcot kell vívni az említett készítmények beszerzéséért, holott a tetanusz toxoid kötelezően készletben tartását jogszabály írja elő, az Rh(D) negatív kismamákat is „illik” profilaxisban részesíteni.
Egy másik gyógyszer-nagykereskedő – amely egyébként magyarországi gyógyszergyártó is – kicsit toleránsabb, nála 60 nap a türelmi idő, bár számos alapvető terméke (infúzióhoz való víz, 5%-os glükóz-, fiziológiás só-, valamint a kálium‑klorid infúzió) sokszor hiánycikk. Ilyenkor a kórházak azonnal megrohamozzák a helyettesítő készítményt forgalmazó kereskedőket, és ha még jut, illetve fizetőképes az adott intézmény, akkor lehet csak fellélegezni. Amikor már a helyettesítő készítmény is elfogy a hazai piacról, akkor jöhet az itthon nem regisztrált külföldi gyógyszer beszerzése. Ilyen volt idén egy, az anaerob infekciók kezelésében rutinszerűen használt infúzió (szintén az előbb említett gyártó-kereskedő terméke) helyettesítése külföldről beszerzett antibiotikummal két hónapon keresztül. A külföldi, de nálunk is törzskönyvezett gyógyszerek esetében már szinte „természetes”, hogy valamelyiket éppen „egyedi importként” tudjuk csak beszerezni, persze általában kedvezőtlenebb áron (jelenleg ilyen például egy bélmotilitásra ható hányáscsillapító injekció). A közelmúlt onkológiai hiánycikkeit már nem is említem, amely „csupán” az onkológiai profillal rendelkező kórházakat érintette és nem mind a 118 intézményt. A fentiek ellenére mindenképpen szükséges megjegyezni, hogy a gyógyszer nagykereskedők a magyar egészségügy egyik legnagyobb finanszírozójává váltak, és amennyiben tovább nem tudnak hitelezni (szerintem már itt tartunk), a kórházak gyógyszerellátása összeomolhat.
