Orosz Éva a hazai egészségügyi közkiadások trendjeiről
A magyar egészségügy rossz teljesítménye elvesztett emberéletekben mérhető, derül ki Orosz Éva tanulmányából, melyet az eLitMed közöl.
A felzárkózás kudarca – A magyarországi egészségügyi közkiadások trendjei nemzetközi összehasonlításban címmel közli Orosz Éva, az MTA doktora, az ELTE Közgazdaságtudományi Intézet professor emeritusa tanulmányának első részét az eLitMed.
A két részből álló tanulmány bemutatja, hogy Magyarország az egészségügyi kiadások és az egészségi állapot számos alapvető indikátorát tekintve leszakadt, nemcsak a fejlett EU(EU14-) országokhoz, hanem a többi visegrádi országhoz (V3) képest is.
1992 és 2019 között az egy főre jutó egészségügyi közkiadásokat tekintve (ami egy egészségügyi rendszer fejlettségét mutatja meg) jelentősen növekedett a távolság Magyarország és az EU14 között, miközben a V3-országok közeledtek a fejlett országokhoz. Miközben 1992-ben a magyar egy főre jutó közkiadások az EU14-országok szintjének felét érték el, addig 2019-ben már alig több mint a harmadát (38%). Összehasonlításképpen: Csehországban ugyanez az arány ugyanezen időszak alatt 40%-ról 75%-ra nőtt.
Mindeközben a közkiadások elégtelensége miatt a magyar lakosság kénytelen „saját zsebből” finanszírozni az egészségügyi ellátását: a magyarországi egy főre jutó magánkiadások jelentősen közeledtek az EU14-országok szintjéhez az elmúlt harminc évben, 27%-ról 64%-ra – a magánkiadások 2019-ben nálunk voltak a legmagasabbak a visegrádi országok között.
Magyarországon 1992-ben a közkiadások tették ki az összes egészségügyi kiadás 87%-át, 2019-ben viszont már csak a 69%-át, márpedig a közkiadások alacsony részaránya az összes kiadáson belül az ellátáshoz való hozzáférés pénzügyi nehézségeinek, egyenlőtlenségeinek az egyik legfőbb indikátora. (A cseh érték 85%, a szlovák pedig 80% volt 2019-ben.)
