Olykor a segítségnyújtóknál is elszakadhat a cérna
Megdöbbentő volt az a videofelvétel, amelyen a hatvani vasútállamoson a szolgálatban lévő mentő fejbe rúgta a már hordágyon fekvő, megbilincselt pácienst, írja a Népszava.
A történtek után a férfit a azonnali hatállyal elbocsátották és feljelentették. Nem tipikus az ennyire szélsőséges reakció, de az eset jelzi, hogy olykor a segítségnyújtóknál is elszakadhat a cérna.
Egy magyarországi felmérés szerint 2024-ben minden negyedik mentődolgozó szenvedett poszttraumás stressztől. És szinte mindegyikük látott már olyat, amit soha nem fog tudni elfelejteni.
Egy nyugat-dunántúli mentő agyába egy a kislányára is erősen emlékeztető gyerek tragédiája égett bele. A nagy kék szemű, szőke loknis kislány a bárányhimlő egyik nagyon súlyos formájával küzdött. Hiába próbáltak meg mindent, a gyerek három nap múlva meghalt a kórházban. Munkatársaival erről nem is igen beszéltek.
Amikor a helyszínen nagyon szörnyű látvány fogadja – leszakadt a kar vagy széttört fej – azt abban a pillanatban föl sem fogja, csak teszi, amit kell.
A beteg átadása után aztán a kocsiban persze kibeszélik, kire hogyan hatott az eset, a feldolgozásban olykor segít az akasztófahumor. Később, amikor újra be-bevillannak ezek az erős képek, mindig igyekszik azt gondolni, hogy csak Madame Tussauds panoptikumának figuráit látta.
– Alig húszévesen léptem be először a mentőállomásra – mondja a mentő, szerinte nem kellett néhány évnél több ahhoz, hogy rosszul aludjon. A kibukást segíti a folyamatos műszakváltás, a 24 órás szolgálattal járó állandó készenlét, az a helyzet, hogy ha megszólal a csengő, akkor ugrani kell, nincs „majd mindjárt”. „Már otthon sem megy az alvás, minden neszre felriadok. Stressz? Az van, olykor extrém magasra nyomja a vérnyomásom, ettől a munkától az ízületek is kopnak, jönnek a mozgásszervi fájdalmak. Ám, ha ha újrakezdhetném, akkor is egy mentőállomáson ülnék és várnám a riasztást.”
Ez a szakma nem a traumáktól lesz nehéz, hanem attól, hogy nincs regenerációs idő
– mondta a mentők kibukásával foglalkozó Szike podcast szakértő vendégeként Sipos Tünde, az Országos Mentőszolgála szakpszichológusa. Szerinte a tartós készenlét önmagában is stressztényező, de ha mellé érkezik egy súlyos eset – egy sikertelen újraélesztés, egy gyerekhalál vagy egy olyan beteg, aki túlzottan hasonlít valakire –, akkor a megküzdési kapacitás gyorsan fogy el.
A kibukással járó, legmegrázóbb esetek nem feltétlenül a tömegbalesetek – állította az adásban Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs igazgatója, aki két évtizedig dolgozott mentősként is. Hozzátette: – Elég egyetlen beteg, akin nem tudsz segíteni, és valami miatt felidézi a saját életedet.
A nemzetközi statisztikák ugyanezt támasztják alá: a paramedikusok között tízszer gyakoribb a poszttraumás stressz szindróma, mint a lakosság körében, a kiégés aránya a mentőknél 30–50 százalék közötti.
Győrfi Pál beszélt arról is, hogy a mentők helyzetét súlyosbítja az agresszió is. Az OMSZ adatai szerint évente 100–150 olyan eset történik, amikor fizikai bántalmazás éri a dolgozókat, de a verbális támadás mindennapos.
