Nem az orvosok kampányoltak az ellenzéknek, hanem fordítva
A kormány érvelése feltűnően elbeszélt minden követelés mellett, ami a MOK részéről a tüntetést megelőző kampányban elhangzott, írja a Mérce.
„Az orvosok átlagbérét 338 ezer forintról 2,2 millió forintra emeltük. A MOK szombati akciója annyit jelent, hogy egyszerűen beállt az ellenzéknek kampányolni” – ezzel az üzenettel igyekezett hűteni a kedélyeket a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és a Magyar Orvosok Szakszervezete szombati tüntetése előtt Takács Péter, a Belügymnisztérium egészségügyi államtitkára. S nem is csak ő, több prominens fideszes politikus is igyekezett elébe menni a demonstrációt kísérő figyelemnek, pedig akkor nem is lehettek biztosak abban, hogy az elmúlt évek hasonló tematikájú tüntetéseihez képest sokkal nagyobb tömeg – helyszíni tudósítások szerint legalább 12 ezer ember – fog jobb egészségügyet követelni a Kossuth téren.
A kormány érvelése feltűnően elbeszélt minden olyan követelés mellett, ami a MOK részéről a tüntetést megelőző kampányban elhangzott: a kamara láthatóan gondosan ügyelt arra, hogy a koronavírus-járvány során kiharcolt orvosbéremelés után a saját fizetésük ne jelenjen meg a tematizált problémák között. Mindez persze könnyen ellenőrizhető is: hiszen ha valaki nem futott volna bele a MOK által kihelyezett kampányplakátokba, az általuk indított tobbeterdemel.hu portálon egyszerűen visszakereshető minden olyan igény, amelyet a Kamara megfogalmazott. Ezek között az egészségügyre költött költségvetési források arányának növelésétől számos szakmai tartalmi követelésen át a lehangolóan alacsony várható élettartamig sok minden van, az orvosok javadalmazása azonban éppen nincs.
Tudta ezt nyilván a kormány is, amely azzal, hogy „politikai színjáték”-nak címkézte a MOK kampányát, „ellenzéki bábnak” kiáltott ki minden kamarai vezetőt, mindennél egyértelműbbé tette: fél a a drága gyógyszerekről, elérhetetlen magánellátásokról, késői diagnózisokról, a szakmai képviseletek szerepéről és a Kamara által még felsorolt rengeteg egyéb égető problémáról szóló nyílt vitáktól.
Még érdekesebb a kormány vádját abból a szemszögből olvasni, hogy tényleges időrendben vizsgálva az eseményeket egyáltalán nem a MOK kampányolt az ellenzéknek, hanem éppen fordítva. Az ugyanis jól látszott, hogy bár – elsősorban egy tisztességes egészségügyi reform több cikluson át tartó hosszára jogosan hivatkozva – pártpolitika-mentességet kértek a szervezők a résztvevőktől, az esemény iránti érdeklődés nagyságában megkerülhetetlen volt Magyar Péter és a TISZA az eseményt hónapokkal megelőző figyelemfelhívó, tematizáló tevékenysége.
