MKSZ: a „non-doktori” rendszer bevezetése költségekkel is jár
Támogatja a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) a „non-doktori” rendszer hazai bevezetését, de az intézményeknek forrást kell kapniuk annak érdekében, hogy biztosítani tudják a kiterjesztett hatáskörű ápolók helyettesítését, illetve pótlását a betegágyak mellett.
Magasan kvalifikált, kompetenciáikat pontosan ismerő, egy adott szegmensben mondhatni orvosi szinten képzett szakemberek régóta dolgoznak az egészségügyben világszerte, így a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) is támogatja a kiterjesztett hatáskörű ápolói modell hazai bevezetését – mondja a MedicalOnline-nak dr. Ficzere Andrea, a szervezet alelnöke. Mint kifejti, az angol-szász rendszerekben – ahol Advanced Practice Nurse-öknek (APN) nevezik azokat az ápolókat, akiket a hazai köznyelv immár „non-doktorokként” emleget – a beteg elsőként nem orvossal, hanem szakdolgozóval találkozik, aki minden olyan problémát ellát, ami nem kifejezetten orvosi kompetencia. Ezekben az országokban a páciensek is pozitívan ítélik meg az APN-ek munkáját.
A nővérek egy része tart a modell bevezetésétől – folytatja az MKSZ alelnöke, saját tapasztalatait megosztva. Az ápolók között vannak olyanok, akik nem szeretnének kiterjesztett kompetenciákat, mások viszont attól tartanak, hogy kevesebben lesznek azok, akik a klasszikus ápolási feladatokat ellátják, és a mesterfokú képesítést (MSc) szerző kollégák munkája is azokra hárul majd, akik a betegágyak mellett maradnak.
A diplomás ápolók mesterfokú képzése megoldást jelenthet az egészségügyben tapasztalható szakemberhiányra, a szakápolói kompetenciák kiterjesztésével javulhat a betegellátás – így beszélt a „non-doktori” rendszerről korábban Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár. Az MKSZ most arra hívja fel a figyelmet, hogy a modell bevezetésével nem lesz több ápoló az osztályokon, ezért többletforrást kell biztosítani az intézmények számára ahhoz, hogy helyettesíteni, vagy pótolni tudják azokat, akik továbbtanulnának.
A szakpolitika és a szakmai szervezetek közös célja, hogy növekedjen a szakdolgozók száma, ehhez Ficzere Andrea szerint vissza kell adni az egészségügybe vetett hitet és a szakma renoméját, hogy minél több fiatal válassza ezt a hivatást.
Kevés többletforrással elsőként azokat lehetne megtartani a betegágyak mellett, akik 10-20 ezer forinttal több fizetésért vállalnak munkát nem egészségügyi területen – folytatja az alelnök, és emlékeztet a Kórházszövetség április végén rendezett konferenciáján elhangzottakra, miszerint a szakápolók a kórházak helyett nagyáruházakba mennek dolgozni, ahol 160-190 ezer forintos fizetés helyett 220-350 ezer forintot keresnek, lényegesen kisebb felelősség mellett. Ugyancsak a kongresszuson hangzott el, hogy a szolgáltatók különféle módszerekkel igyekeznek pótolni a hiányzó munkaerőt, például bérnővéreket alkalmaznak. Mindezt nem támogatja a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, és az MKSZ alelnöke is óvatosan kezelné a kérdést. Probléma akkor lehet, ha nem a megfelelő szakképzettséggel rendelkező nővér áll be az adott munkahelyre, ugyanakkor a betegellátásban fontos a hely és a terepismeret is. Ezért jobb lenne az ápolási feladatok ellátását kórházon belül, saját nővérekkel megoldani, mert egy külsős munkavállaló soha nem érezheti annyira magáénak az intézményt és a betegeket, mint az, aki szorosan kötődik a kórházhoz.
Most is vannak olyan szakdolgozók, akik jelenleg orvosi kompetenciakörbe tartozó feladatokat végeznek – ismeri el Ficzere Andrea. A modell bevezetése ezt a „fekete pályát” is tisztává és átláthatóvá tenné, egyúttal lehetőséget adna azoknak, akik előrelépnének karrierjükben.
