Mitől beteg a magyar egészségügy?
Természetesen ugyanattól, amitől a közigazgatás, az oktatásügy és az igazságügy, írja a Népszavában Haskó László orvos.
Mint írja: "Ugyanettől a kórokozótól korrupt az üzleti élet és a tudomány, továbbá miatta van karanténban az igazi művészet. Az ágens neve illiberalizmus.
Az elnevezés bugyuta, mint azok, akiknek kitalálták. Valójában ugyanis autokráciát, – önkényuralmat – jelent. (Persze a gonosz brüsszeli liberális bürokraták miatt is kell ez a szinonima.) A „rabotázó együgyű magyarok” megszokták és megszerették az önkényuralmat. Szeretik ezt is, még ha a kádárinál ezerszer mocskosabb is: a mi kis vérfagyasztó szavú autokratánk ugyanis saját zsebre dolgozik. Lehajol minden fillérért. Szüksége van az egészségügyben lévő aprópénzre is. Erre a rabló-hadjáratra megtalálta a régi autokraták utódaitól kapott ideológiai segítséget, a TVK-t, a teljesítmény volumen korlátot. Nehéz prófétai átkozódás nélkül érzékeltetni ennek antihumánus-antidemokratikus – végsősoron tömeggyilkos – hatását.
A Kádár világban is volt tévéká: a kórházak csak annyi beteget vehettek föl, ahány betegágyuk volt, csak annyit operálhattak a sebészek, amennyi belefért a munkaidőbe. Ez még az olcsó egészségügy kora volt. Nem létezett a várólista. A Kádár rendszer talán kevéssé, de azért törődött az igényekkel is, itt-ott épültek új intézmények. A rendszerváltás után - nem azért, hanem egyszersmind – megdrágult a betegellátás, elsősorban a modern technika bevonulása miatt. (...)
Sajnos sem a „szakértőktől”, sem a politikusoktól nem hallok életképes megoldási javaslatokat. A társadalom természetesen elégedetlen, nem csoda, ha előítélete van az orvosokkal és az asszisztenciával szemben." (...)
