MESZK: nem kérik, de küldjük a javaslatainkat

A kirendelt kollégák arról számoltak be, hogy minden beosztott napjukon más-más osztályra kerültek, egyikük öt napja nem kapott szabadnapot, folyamatos 12 órában dolgozik, egy füzetből kitépett lapon kapják meg a következő napi beosztás helyét, idejét és azt, hogy ott kinél kell jelentkezniük. (...) Mit hallott ezekről az állapotokról, tud-e a kamara bármiben is segíteni a tagjainak?

Természetesen én is számtalan visszajelzést kapok. Sajnos ezek többsége valóban hasonló helyzetekről szól. Sokakat valóban naponta irányítanak át különböző helyekre, egyik nap az intenzívre, másik nap az ápolási részlegre, harmadik nap a hospice-re. A kollégának ideje sincs alkalmazkodni az új helyzethez, nemhogy minőségi szakmai munkát végezni. Hogy is gondolhatja bárki, hogy ha valaki évtizedekig egy szemészeten volt szakasszisztens és átirányítják egy Covid osztályra intenzívápolónak, rögtön tudni fogja az ott lévő speciális műszerek használatát! Hiába dolgoznak tehát szívvel-lélekkel a kollégáim, ez a kiszámíthatatlanság, ez a hadiállapot senkinek sem jó.

Van valami javaslatuk, hogy lehetne ezt a problémát kezelni?

Ha már muszáj átcsoportosítani, legalább egy intézményen belül, hasonló feladatprofilú egységekből helyezzék át először a szakdolgozókat. Nekik van helyismeretük, tudják az ottani orvosok nevét, találkozhattak már hasonló betegekkel. Az akut betegellátás területéről lehet a Covid egységek személyzetét biztosítani, ők azok, akik rendelkeznek azon szakismerettel, melyet kiegészítve e betegek további sajátos ellátásának elméletével és gyakorlatával megfelelő ellátást tudnak biztosítani, ezért kiemelten fontos az átirányított dolgozók felkészítése. A más munkaterületről átirányított kollégáknál még inkább fontos annak tisztázása, hogy milyen szakmai végzettsége, mennyi gyakorlata van, ezek adják az új munkaterületen történő alkalmazás alapját. Éppen ezért kiemelten fontosnak tartjuk, hogy az átirányított kolléga az új munkaterületén is kapják meg a korábbi munkaköri leírásának kiegészítését, amit aláír. Ezzel bizonyítható, hogy kompetens, az adott szakfeladat ellátására megfelelő szakember áll munkába.

Ugyancsak fontosnak tartjuk a védőeszköz használatával összefüggő terhelés ellentételezésének kérdését is ágazati szinten újragondolni, egy egységes, akár miniszteri utasításban rögzíteni a minimum adandó pótlék mértékét. Ezek a kérdések talán nem merültek volna fel, vagy legalábbis nem ilyen hangsúlyosan, ha az ápolás szakmaterület jobban reprezentálva lenne a veszélyhelyzet miatt kialakított irányítási struktúrában.

Az otthoni szakápolás terén is úgy tűnik teljes a bizonytalanság. Miközben rengeteg még ápolásra szoruló beteget küldtek haza, sokkal kevesebb szakápoló tud otthon ebben a családnak segíteni. Tudomásom szerint ugyanis a miniszter megtiltotta, hogy a kórházi szakdolgozók másodállást vállaljanak, pedig az otthoni szakápolók zöme főállásban kórházban dolgozik...

Ez már nem teljesen van így, múlt hét végén jött egy újabb miniszteri utasítás az intézményvezetőknek, ami szerint azoknál, akik igazoltan otthoni szakápolási tevékenységet vagy otthoni hospice ellátási tevékenységet végeznek, csak kiemelten fontos indokból rendelhető el az ilyen jellegű munkavégzésre létesített jogviszony felfüggesztése vagy megszüntetése. Persze ettől függetlenül számtalan probléma feszíti az otthonápolás rendszerét.

(...)

Ahogy most átirányítják a szakdolgozókat a Covid-részlegekre, ugyanúgy át lehetne csoportosítani ápolókat az otthoni szakellátásba.

Kérnek egyébként önöktől javaslatokat?

Nem kérnek, de mi küldünk. A minisztereknek, az államtitkárnak, az operatív törzsnek, az önkormányzatoknak. Szakmai köztestületként kötelességünknek tartjuk, hogy feltárjuk a problémákat, de azt is, hogy megoldási javaslatokat is adjunk, segítsük a döntéshozókat.

A teljes beszélgetést a Weborvos közli.