Menekülünk a magánegészségügybe?
A járvány első hullámának levonulása után kiderült: nincs elég orvos az állami egészségügyi rendszer működtetésére. A magánegészségügy a megoldás? – kérdezi a 168 óra.
A szakrendelők válságban vannak, az orvosok kiöregedtek vagy elmentek a magánellátásba. A rendszer valójában már a koronavírus előtti időben is akadozott. Így jellemezte a járóbeteg-ellátás helyzetét Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász a 168 Órának. Mint mondta, tovább rontotta a helyzetet az a koronavírus-válság kezdetén meghozott döntés, amelynek értelmében felfüggesztették a 65 évesnél idősebb orvosok munkaviszonyát. A Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság ülésén elhangzott például, hogy Zuglóban az orvosok 37 százaléka volt korhatár feletti. Közülük minden harmadik végleg távozott, az újranyitáskor már nem tért vissza a rendelőbe. Nincs ok azt hinni, hogy másutt jobb a helyzet.
A járóbeteg-ellátásra 2018-ban a magyar háztartások 234 milliárd forintot költöttek – ahogy mondani szokták, zsebből. Többet, mint az állam. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Intézetének igazgatóhelyettese szerint ez azt jelzi, hogy tarthatatlanul alacsony a vizsgálatokra szánt állami normatíva, hiszen a közszolgálati rendszer ma is körülbelül tízszer annyi beteget fogad, mint a magánintézmények.
A kórházak teljesítménye körülbelül 40 százalékra esett vissza a vírusválság idején, csak sürgős műtéteket végeztek el, és a daganatos betegek már megkezdett terápiájában sem volt jelentős elmaradás. A hazaküldött betegek és a családjuk számára is nagyon nehéz helyzetet teremtett a kórházi ágyak 50 százalékának felszabadításáról hozott döntés, hiszen a betegeket éppen akkor küldték haza, amikor az otthoni szakápolásban is 30-40 százalékos volt a csökkenés. A házi ápolást ugyanis nem főfoglalkozású nővérek végzik, hanem olyanok, akiknek van másik állásuk is, ahol ebben az időben megtiltották nekik, hogy pluszmunkát vállaljanak.
– Reméljük, minél többen túlélték ezt a szörnyű időszakot – mondta Sinkó Eszter, a jó kívánságot egy tényadattal is kiegészítve. A tavaszi átlag szerint a halálozásokban 2019-hez képest nemhogy emelkedés nem volt, de a számok az év első öt hónapjában 5,8 százalékos csökkenést mutattak. Az egészségügyi közgazdász szerint ez azt jelenti, hogy pozitív hatása volt annak, hogy az emberek nem jártak munkába, nem közlekedtek. Sőt – bár ez durván hangzik – annak is szerepe lehetett, hogy nem mentek kórházba. Így az elmaradt balesetek és infarktusok mellett kórházi fertőzések miatt is kevesebben veszítették életüket.
Igaz, a szakértő szerint az elmaradt kezelések miatt várhatóan a második fél évben emelkedik majd a mortalitás. Sokan – például a gerincsérültek – túlélik, ha egy ideig kimarad az ellátásuk, ám ágyban fekvőként később válik számukra végzetessé, hogy megszakadt a rehabilitációjuk.
A hazai egészségügy állapota nem csak a járvány miatt súlyos. Megelőzhető betegségek miatt Magyarországon az uniós átlagnál kétszer többen halnak meg idő előtt. Az OECD közelmúltban nyilvánosságra hozott vizsgálata szerint 35 európai ország között Magyarország a 33. helyen áll egy olyan több szempontot egyesítő listán, amelyben szerepelt a rákterápiák hozzáférhetősége és a CT- vizsgálatok elérhetősége is. Az egészségügy korszerűsítése – legalábbis a nyilatkozatok szintjén – folyamatosan napirenden van. Pintér Sándor belügyminiszternek a Boston Consulting Group cég ad tanácsokat az egészségügyi reformhoz, 352 millió forintért. A szerkezetátalakításon az Emberi Erőforrások Minisztériumában is öt bizottság dolgozik. Kásler miniszter például kijelentette: „Alapos struktúraváltásban érdemes gondolkodni. Kisebb korrekciók nem elegendők.”
A baj csak az, hogy az jövő évre elfogadott költségvetésből nem jutnak források a struktúraváltásra. Se kicsire, se nagyra. Ha a kormány – ígérete szerint – csökkentené a kórházi férőhelyeket, akkor növelnie kellene a háziorvosokra, az egynapos ellátórendszerekre, a házi szakápolókra, szakrendelésekre jutó forrásokat, aminek nyoma sincs a költségvetésben.
