hirdetés
2024. november. 22., péntek - Cecília.

Egészségpolitika

Megújuló Sportkórház – a struktúraváltás útja

Elengedhetetlen egy átfogó struktúraváltási szakmai program kidolgozása és az azonnali intézkedés az Országos Sportegészségügyi Intézetben (OSEI), közkeletű elnevezéssel a Sportkórházban, mivel az intézmény súlyos válságban van, jelenlegi feltételei, adottságai alkalmatlanok arra, hogy megfeleljen a magyar sport, versenysport által támasztott minimális elvárásoknak.

E megállapításokat az a koncepció tartalmazza, amelyet az OSEI munkatársa, Haász Péter dolgozott ki, és amelyet sorra vitatnak meg illetékes testületek, így a Nemzeti Sportszövetség után a Magyar Sportorvos Társaság, s a Magyar Olimpiai Bizottság elnöksége is.

A „Megújuló Sportkórház – a struktúraváltás útja” című anyagban a szerző azt írja, a szakmai program szándéka, hogy a Sportkórház számára kitörési pontokat jelöljön meg, olyan cselekvési programot adjon, amely biztosítja a magyar sportegészségügy hosszú távú, magas szintű, hatékony működését.

A sportegészségügyi ellátás feladata a magyar sport versenyképességének, eredményességének támogatása, az él- és versenysportolók, a diák- és szabadidős sportolók egészségének védelme és a lakosság egészségfejlesztése. A Sportkórháznak – amely a jövőben a Magyar Sportegészségügyi Centrum nevet viselné – jelenlegi feladatköre komplex, magában foglalja a prevenciót, a rendszeres felülvizsgálatokat, a gyógyító tevékenységet, a sporttudományi kutatást, sportszakorvos- és sportszakemberképzést, valamint egy országos sportorvosi hálózat működtetését is.

„A Sportkórház 56 éve igyekszik eleget tenni ezeknek a kihívásoknak, jelenleg azonban súlyos válságban van, feltételei, adottságai alkalmatlanok arra, hogy megfeleljen a magyar sport, versenysport által támasztott elvárásoknak” – hangsúlyozza a szerző, aki a kialakult helyzet okait részletesen taglalva személyi, morális, szervezeti, strukturális bajokat, szakmai hiányosságokat említ pénzügyi-eladósodási gondokkal egyetemben.
 
A Sportkórház jelenlegi korszerűtlen, pavilonos elhelyezése, infrastruktúrája és tárgyi felszereltsége alkalmatlan a szakmai feladatok elvárható szintű ellátására és jelentős fenntartási, karbantartási költségeivel a gazdálkodást is tovább rontja Haász doktor szerint, aki ebben a helyzetben elengedhetetlennek ítéli egy komprehenzív struktúraváltási szakmai program kidolgozását és az azonnali intézkedést.

Az új Sportkórház vízióját felvázolva a szerző leszögezi, hogy az OSEI az Európai Unió egyik regionális sportegészségügyi központja lenne. Ennek érdekében kívánatos emberközpontú, magas színvonalú, gazdaságos, széleskörű sportegészségügyi szolgáltatás, következetes doppingellenes küzdelem, korszerű oktatás és hatékony kutatás-fejlesztés megvalósítása. Az újraformálódó Sportkórház olyan szellemi központ és gyakorlati centrum, amely a sport, a sportegészségügy és a magyar népegészségügy legmagasabb szintű szolgáltatója, kutató és oktató műhely, amely a kor színvonalának megfelelő szintű és minőségű ellátást nyújt az élsportolóknak, a kiemelkedő teljesítményt nyújtó sportolóknak (általában a válogatott keretek – ép és fogyatékkal élő – tagjainak), részt vesz a gyermek- és iskolai sport fejlesztésében, szakmailag támogatja a lakossági- és szabadidősportot, amellett alapkutatást és alkalmazott tudományos vizsgálatokat is végez, s az EU-ban rögzített irányelveknek megfelelően biztosítja a sportszakorvos- és sportszakemberképzést.

A százágyasnak elgondolt új centrumban lennének fekvőbeteg osztályok (belgyógyászat, sportsebészeti osztály, egynapos sebészeti részleg, rehabilitációs osztály és nappali osztály), az ellátás zömében ambuláns formában történne.
 
A Magyar Sportegészségügyi Centrum keretei között – a koncepció kidolgozója szerint – létre kell hozni egy Sportegészségügyi és Sporttudományos Központot, s a szerző kiemelt célként jelöli meg, hogy a válogatott versenyzőket sportágcsoportonként folyamatosan rendelkezésre álló egészségügyi csapat támogassa, továbbá a kiemelt sportágakkal szintén állandó, a többivel pedig rugalmasan alakítható, delegálható csoport foglalkozzon.

A koncepcióban általános elvként fogalmazódik meg, hogy valamennyi, a Magyar Sportegészségügyi Centrumban foglalkoztatott szakorvos a sportorvosi szakképesítést is megszerezze. A kialakítandó centrum finanszírozása többcsatornás lenne: állami, önkormányzati, de például a MOB és az OEP is a támogatók között lenne. A betegellátás finanszírozása alapvetően OEP-forrásból történne, de lehetőségként adódik hazai és külföldi betegeknek fizetőköteles szolgáltatások nyújtása is, illetve a sportbiztosítás kiegészítő biztosításként fedezne extra igényeket.

„A Magyar Sportegészségügyi Centrum működési feltételeinek biztosítására a jelenlegi gazdasági körülmények között évente minimum 2,5 milliárd forint szükséges. Ahhoz, hogy feladatait maradéktalanul képes legyen teljesíteni és nemzetközileg is elismert intézmény kerüljön kialakításra, az optimális megoldást a jelenlegi telephelyen megkezdett építkezés minél gyorsabb befejezése és a sportegészségügy céljára történő hasznosítása jelenti” – olvasható az anyagban.

A működési formáját illetően többféle lehetőség merül fel: maradhat állami tulajdonban, elképzelhető közalapítványi tulajdonlás is, a működtető lehet közhasznú társaság vagy magán befektető, további lehetőség a jelenlegi helyzet fenntartása – írja a szerző.

MTI

cimkék

Könyveink