Legyenek Állami Magánbeteg Klinikák!
Szele György amerikai magyar orvos, író a Magyar Hírlapban közli forradalmi javaslatait a magyar egészségügy megújulásához.
Magyarországon ma óriási különbségek vannak a társadalombiztosítás által finanszírozott és a magánrendelők által nyújtott egészségügyi ellátás, praktikus kivitelezésében és minőségében. Egy feudális ízű, elavult és igazságtalan elosztás uralkodik egészségügyünkben, amit meg kell és meg is lehet változtatni az állam és a magánszektor együttműködésével.
A jelenlegi állapot tarthatatlan.
A várakozási idő speciális szakorvosi vizsgálatra és beavatkozásra – a sürgős eseteket leszámítva – három-négy hónap, miközben ugyanerre a vizsgálatra ugyanazon intézményben, magánorvos–magánbeteg relációban, huszonötezer forint ellenében egy-két nap alatt sor kerülhet.
Az állam, vagyis az egészségügyi kormányzat társuljon egy partnerkapcsolatban az orvosi és a magántársadalommal. Ez a partnerkapcsolat úgynevezett Állami Magánbeteg Klinikákat – a továbbiakban ÁMK – létesítene és működtetne.
Miről is van itt szó? Hogy is működne ez a klinika, ez a kapcsolat?
Az egészségügyi kormányzat új Állami Magánbeteg Klinikákat létesít vagy egy teljesen új épületben – modern kórház-technológiával, diagnosztikai berendezésekkel és orvosi eszközökkel –, vagy egy már meglévő kórházi épület felújításával, ám hasonló orvostechnikai felszereltséggel. Alapvetően fontos, hogy az új klinika a legjobb magánklinikákkal minden vonatkozásban versenyképes legyen.
Hogy nézne ki és hogy működne egy ilyen új ÁMK?
Volna, mondjuk, tíz műtője, és ennek megfelelő számú felvételi és műtéti előkészítő szobája, valamint egy műtét utáni megfigyelő osztálya. Nem több, mint hatvan ágy tartozna a klinikához. A legtöbb beteg a műtét után még aznap hazamegy, vagy legkésőbb a műtét utáni nap reggelén, kivéve azokat a betegeket, akik három-négynapos utókezelést igényelnek mielőtt a rehabilitációs intézetben vagy otthonukban folytatnák felépülésüket. Tehát nincs szükség sok fekvőágyra.
A klinikának volna húsz–harminc modernül felszerelt vizsgálószobája, illetve rendelője, ahol a klinikához bejegyzett szakorvosok fogadhatnák magánbetegeiket akár műtéttel kapcsolatban, akár csak kivizsgálás céljából. A klinikának lenne egy teljesen felszerelt laboratóriuma, EKG-, ultrahang-, röntgen- és ami a legfontosabb: két CT- és két MRI-berendezése. Természetesen egyéb diagnosztikai lehetőségek is megfontolásra kerülhetnek.
A klinikát egy teljes jogú adminisztrátor vezetné, nem lennének főigazgatók, igazgatók, aligazgatók. Egy háromtagú bizottság irányítaná az intézetet, az egészségügyi kormányzat, az orvosi- és a magánszektor egy-egy képviselőjével. Az ország bármely szakorvosa kérhetné részvételét ebben a programban s a klinika teljes jogú tagjaként rendelkezhetne a vizsgálószobák, rendelők, műtők és diagnosztikai eszközök használatáról.
A klinika orvosainak jövedelme direkt módon állna arányban szolgáltatásukkal, és azt a betegek – mint magánbetegek – által, számla ellenében befizetett összeg képezné. A klinika is hozzájárulhatna ehhez. A hálapénz összeegyeztethetetlen az intézmény alapelveivel, annak tehát bármely formája tiltott.
Az állam, vagyis az egészségügyi kormányzat építené meg, szerelné fel, rendezné be és látná el az intézetet minden más szolgáltatással, kivéve az orvosok fizetését. A magánbeteg beutalás nélkül kérhetne vizsgálati megbeszélést bármelyik szakorvossal, aki szerepel a klinika listáján. Természetesen kérhetné a már ismert, saját specialistáját, vagy ha nincs ilyen kapcsolata, a klinika köthetné össze egy, a listáján szereplő szakorvossal. A szakorvos rendelné el a szükséges vizsgálatokat és jegyezné elő a beteget műtétre, közös megállapodás szerint. A szakorvosi és minden egyéb vizsgálatnak két-három napon belül meg kellene történnie, műtétre pedig senkinek nem kellene várnia két-három hétnél tovább.
