Lantos Csaba kiegyezne az orvoslobbival
Lantos Csaba szerint több pénz van már a magán járóbeteg-ellátásban, mint az államiban. Az mfor.hu interjúja.
(...) politikai hátszél nélkül is tud ma boldogulni Magyarországon egy üzletember?
Igen, bár kétségtelen, hogy jól meg kell választani a terepet.
Melyek lennének ezek?
A versenyszférának az az ága, ahol nincs túl sok állami pénz és meghatározó a külföldi piac, az export.
A magán-egészségügyet hova sorolja?
Ez egy vegyes piac, ahol a hagyományos, állami pénzre alapozott ág mellett az elmúlt tíz évben megerősödött a magántőkéből felépülő szolgáltatások kínálata. Mindenki emlékezik rá, a fogászattal kezdődött a privát piac kiépülése. A fogászati turizmus dominálta idők már elmúltak, nincs már meg a komparatív előnyünk, a csehek, lengyelek beértek minket. Ma a magánszektorban nagyságrendileg 300 milliárd forint fordul meg. Azt állítom, hogy pénzügyileg a járóbeteg-szakrendelések magánpiaca tavaly óta nagyobb, mint az állami ellátás. Több pénz van benne, még úgy is, hogy az orvos-beteg találkozások száma az állami ellátórendszerben magasabb. A kezeléseket ugyanis alacsonyabb összeggel téríti meg az állam, a legtöbb terület alulfinanszírozott.
Az kijelenthető, hogy a magánszolgáltatásokat inkább a nagyvárosi polgárság veszi igénybe?
Az ügyfelek többsége valóban ebből a körből kerül ki, de a jól tájékozott kisvárosi polgár sem megy már el az állami ellátórendszerbe. A lábával szavaz. A társadalom megváltozott, kialakult egy igényes fogyasztói attitűd. A polgár az internet segítségével bárhol tud tájékozódni a lehetőségekről, és a jobb szolgáltatást fogja megvásárolni. Ugyanez játszódott le az elmúlt évtizedekben az autószervizek, vagy a telefonszolgáltatás esetében, ahol jelentősen emelkedett a szolgáltatások színvonala.
A magán-egészségügy ügyfélkörét a vagyoni helyzete szerint sem lehet kategorizálni. Ugyanúgy van köztük felső-középosztálybeli, és kevésbé magas életszínvonalon élő. Ami közös bennük, hogy nem a súlyos egészségügyi állapotban lévők választják ezeket a szolgáltatásokat, tehát nem a nagyon beteg emberekről van szó.
De magát a szolgáltatást azért inkább a nagyvárosokban lehet elérni.
Így van, ez egy tipikusan nagyvárosi szolgáltatás, hiszen el kell érni egy gazdaságos üzemméretet. Budapesten már 30 poliklinika működik, vagyis olyan sokszakmás járóbeteg-rendelő, amelyet már inkább tekintenek rendelőnek az sztk helyett. Itt azért álljunk meg egy szóra. Ha a magyar egészségügy problémáit akarjuk beazonosítani, akkor azzal tisztában kell lennünk, hogy ilyen rettentően kiterjed ellátórendszer máshol nincs a világon. A rendszer része a háziorvos, a járóbeteg ellátó, a mentőszolgálat, a sürgősségi ellátás, a kiterjedt aktív fekvőbeteg ellátás, a rehabilitáció, a krónikus (elfekvő) osztály. Svájcban ezzel szemben van egy nagyon fejlett háziorvos szint, ahonnan egyenesen a fekvőbeteg ellátásba kerülnek a betegek. Merthogy egy svájci háziorvosnak minden diagnosztikai eszköze megvan, nem küldi tovább a beteget, mert nem abban érdekelt. (...)
