Korkép: Mire költsünk az egészségügyben?
Milyen típusú ellátások finanszírozására használjuk fel anyagi forrásainkat? Mely tényezők befolyásolják a döntési mechanizmusokat? Pogátsa Zoltán beszélgetőpartnerei ezúttal Dózsa Csaba László (korábbi helyettes államtitkár) és Kósa István (a szakmai kollégium egészséggazdasági tanácsának korábbi elnöke, ezen sorozat egyik szerkesztője).
Mivel a civilizált világ egészségügyi ellátási igényeinek meghatározó része, 70-75%-a, immár élethosszig ellátást igénylő, krónikus állapotokhoz kötött, a beszélgetés során több alkalommal felmerült olyan finanszírozási technikák bevezetésének szükségessége, melyek a pontszerű beavatkozások esetalapú elszámolása helyett meghatározott életszakaszok összes ellátásának összerendezésében teszik érdekeltté az ellátókat. Ilyen, kötegelt finanszírozási technikák alkalmazhatók lehetnek nagyértékű műtétek előkészítésétől egészen az utókezeléséig, a teljes rehabilitációig kiterjedő időszakokra, vagy meghatározott élethelyzetekre, mint cukorbetegség, magasvérnyomás betegség egy-egy stádiumába kerülése. A finanszírozás kötegelése például fedezetet biztosíthat a betegek krónikus állapotukra való felkészítésére, a betegek képzésére, a szisztematikus kontrollok (monitoring) működtetésére, valamint a betegút-támogató, betegútszervezői feladatokra.
Abban a beszélgetés minden résztvevője egyetértett, hogy a vásárlói funkció tudatosabb megvalósítása elképzelhetetlen ezen funkcióra szánt források arányos emelése nélkül. Ha hazánk is az Egészségbiztosítási Alap 2,5-3%-át szánná a jelenlegi 0.25% helyett a rendszer működésének racionalizálására, hatékonyságának elemzésére, technológiai és szolgáltatási trendek elemzésére, akkor ezen ráfordítást messze meghaladó mértékben lenne javítható a rendszer forrásfelhasználása, allokációs hatékonysága. Hasonlóan, ha a rendelőben, vagy kórházi ágy mellet dolgozó orvosok mellé munkába tudnánk állítani még 25.000 szakdolgozót, 15.000 ellátásszervezőt, akkor úgy makro-, mind mikroszinten jobban hasznosulhatnának egészségügyre szánt forrásaink.
A beszélgetés természetesen kitért a befogadáspolitikában jelenleg megbújó torzulások kompenzálási lehetőségeire, innovatív, feltételes finanszírozási technikák elterjesztésének szükségességére, vagy a jelenleg a gyógyszerfinanszírozásban indokolatlanul dominánssá vált co-payment rendszer racionalizálására is, írja az eLitMed-en Kósa István, a sorozat társszerkesztője.
