Kőnig Róbert a választás előtt is hosszú távra tervez
Takács Péter egészségügyi államtitkár nem szokott Kőnig Róberttől tanácsokat kérni, derül ki a Népszava interjújából.
Lassan egy éve miniszterelnöki biztos, a betegtájékoztatás és a betegelégedettség fejlesztését kapta feladatul. Hol tart most?
Az elején. Kialakítottam a stábomat és egy nagyon komoly alapozáson vagyunk túl. Készülünk médiatartartalomgyártásra. Most zajlik a háttérmunka. Reményeim szerint nemsokára eredményeket tudok mutatni.
Mit tekint eredménynek? A feladatköre eléggé lazán van megfogalmazva.
Eredmény például, hogy összeállt egy online tanfolyam a lakosság egészségértésének javítására. A munkám kiindulópontja az a februári kutatási eredmény, miszerint a magyar társadalom egészségértése átlagosan egy 12 éves gyermek szintjén áll. Az egészségértés az én olvasatomban azt jelenti: értem, hogy működik a testem, mit kell tennem vele amikor egészséges vagyok, s mit akkor, amikor megbetegszik. Meg kell értenem a betegségemet, és nagyon fontos a harmadik láb, hogy értsem, miként működik az ellátórendszer. Erről szól az említett oktatási anyag, ami reményeim szerint mindenhol megjelenik a közösségi térben, online és a tévében is, ebben több mint 60 könnyen fogyasztható egészségügyi kis oktatóanyagot szeretnénk bemutatni. Az a címe, hogy „Egészség első lépés”. A kisfilmek, oktatóanyagok elkészítésében 30 szakértővel dolgoztunk együtt és egyebek mellett olyan dolgokat magyarázunk el, hogy mi áll a zárójelentésben, mi a különbség a szakrendelő és a sürgősségi, a gerontológia és mondjuk az onkológia között, mi a különbség a szociális ellátás és az alapellátás között. Például ezt a munkát az oktatási hivatallal kezdtem, velük beszéltem először, hogy szeretnék egy ilyet készíteni. Azért mentem el hozzájuk, mert jó lenne, ha egy idő után ez az oktatásban is megjelenne, tananyaggá válna.
A választások előtt mi szüksége van az orvosnak politikai szerepvállalásra? Kinek volt nagyobb szüksége a másikra: a miniszterelnöki hivatalnak önre vagy önnek az új szerepre?
Nem tudom megmondani. Nem ilyen szempontok szerint mérlegeltem a dolgot. Azt néztem, milyen lehetőségeim vannak arra, hogy a betegellátás részévé tehessem a tapasztalataimat. És ha ez sikerül, az jó. Azt is tudom, hogy ebben munkában nincs gyors siker, ez egy nagyon hosszú és lassú folyamat lesz. Számomra az egészségügyi rendszer olyan, mint egy óriási anyahajó és egy ilyet nagyon nehéz megfordítani, új irányba állítani. Lehet csinálni gyorsan, de akkor lepotyognak róla dolgok és maga hajó is megbillenhet. Lehet csinálni lassan, de akkor a matrózok lesznek rajta elégedetlenek. És lehet csinálni folyamatos és tervezett menedzseléssel is, az egyes lépések folyamatos visszamérésével, és ha szükséges, az apró igazításokkal. Komoly terveim vannak, úgyhogy próbálom ezt a hajót az én lehetőségeimmel jó irányba kormányozni. (...)
A teljes beszélgetést ITT olvashatja
