A magyar egészségügy nem készült fel az egyre hosszabb kánikulákra
Hogyan hat a kórházi betegekre és az ott dolgozókra a szinte elviselhetetlen hőség? A Szeretlek Magyarország erről kérdezte Szíjjártó Lászlót, a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnökét.
– Önöknél van légkondi?
– Vannak olyan helyek, ahol van, és vannak, ahol nincs. Magyarországon és külföldön is hosszú ideje dolgozom. Magyarországon több kórházban is dolgoztam már. Most egy kisebb vidéki kórházban dolgozom. Az épületek állapota nagyon változó. Vannak nagyon régi és újabb épületek is. Vannak olyanok, amelyek korszerűek és rendben vannak tartva, de vannak elhanyagolt és leromlott állapotúak is. Néhány helyen már van légkondicionáló, legyen az kórterem, rendelő vagy váró, de főként a műtőkben különösen fontos lenne. Ahogy az időjárás egyre melegebb lesz globális felmelegedés miatt, egyre hosszabb időszakokra kell megoldásokat találni a meleg ellen, akár 30 fok fölé is emelkedhet a hőmérséklet egy-egy helyiségben, ahol betegek vannak vagy kellene lenniük.
– Hogyan lehet ilyen körülmények között nem csak gyógyítani, hanem gyógyulni is?
– Itt Magyarországon régóta megszoktuk, hogy teljesen más normák, követelmények és feltételek vannak. Ha azt gondolja az ember, hogy itt minden rendben van, minden tökéletes, akkor jogosan kapja fel a fejét, hogy „hú, itt nincs légkondi, ez micsoda dolog!” De úgy gondolom, Ön is tisztában van vele, hogy ez Magyarországon sajnos nem ritka. Az egészségügy évtizedek óta súlyosan alulfinanszírozott, jóval kevesebb forrást fordítunk egészségügyi ellátásra, mint az európai országok jelentős része. Nagyobb probléma az, ha nincs orvos, nincs rendelés, nincs hozzáférés diagnosztikai vizsgálatokhoz. Azok, akik vannak, gyakran fáradtak, és nincsenek garantált minőségi eljárásrendek. Számos komoly probléma van az egészségügyben, ami miatt nem tudunk hatékonyan gyógyítani, és nem biztos, hogy a gyógyulás folyamata optimális lehet. Persze vannak helyek, ahol van légkondicionáló, van orvos, van nővér, ha egy kicsit beázott is a plafon, mégis világszínvonalú műtétet tudnak végezni.
– Mennyire tehetők felelőssé ezek a körülmények a többlethalálozásért?
– Erre a kérdésre nyilvánvalóan nem lehet egyértelmű választ adni. Ahhoz, hogy megbízható választ adjunk, szükség lenne felmérésekre, adatokra, hogy milyen különbségek vannak légkondicionált és nem légkondicionált intézmények között. Csodálkoznék, ha ilyen felmérés létezne a hazai helyzetről, és ha lennének ilyen adatok. A szakirodalom valószínűleg tartalmaz ilyen információkat, bár én most nem néztem át. Azonban fel lehet tenni a kérdést, hogy milyen tervek vannak az egészségügyi vezetésnél, akár országos, akár helyi szinteken, hogy hogyan kívánják kezelni a meleg nyári napok miatt egyre gyakoribb magas hőmérsékleti problémákat? Vannak-e tervek árnyékolástechnikai beruházásokra, légkondicionálásra vagy más technikai megoldásokra? Vizsgálták-e, hogy mennyibe kerülne mindez, és rendelkeznek-e a szükséges forrásokkal? Van-e ütemterv arra, hogy legalább a műtőket légkondicionálják? Van-e információ arról, hogy Magyarországon működő légkondicionálók az egészségügyi intézményekben hány évesek és milyen állapotban vannak?
– Van ilyen terv?
– Nincs, és ez a probléma.
