Kincses Gyula a megvásárolható orvosválasztásról
Érdemes lenne végig gondolni, hogy a közegészségügyben is meg lehessen vásárolni az orvosválasztást, mondja a Népszavának Kincses Gyula.
Széttöredezett az ellátórendszer, egyre erősebben érezhető a humánerőforrás, ezen belül is a szakdolgozó-hiány, valamint a köz- és a magánellátás viszonyának rendezetlensége – ez a három talán legfontosabb probléma, amelyre a kormányzatnak 2025-ben megoldást kellene találni – mondta a lapnak Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara előző elnöke. Arra a kérdésre, mire számít, gyorsul vagy lassul az egészségügy átalakítása a választást megelőző utolsó évben, azt felelte: a politika korán váltott kampány üzemmódra, így a hátralévő időt a botránykerülő lázas semmittevés foga jellemezni. Általános szabály, hogy a ciklus vége felé komolyabb dolgokba már senki nem mer belevágni. Az egészségügyben bármilyen szükséges és szakmailag megfelelő átalakítás is szokásokat sért, konfliktushoz vezet az elején, miközben az eredmény vagy jön, vagy nem, illetve az csak később érezhető. Másrészt az átalakításhoz, átszervezéshez pénzre van szükség, az meg nincs – mondta. Sok pénzért balhét venni: ez nem a választás előtti időszak vágya. Szerinte legfeljebb közérzetjavító intézkedések – mint volt a kórtermek kampányszerű kifestése – történhet, illetve kisebb, amúgy hasznos, de pénzbe nem kerülő korrekciók várhatók.
Kincses Gyula szerint a köz- és a magánellátás viszonyában egy szabályozott, tisztességes együttműködésre lenne szükség, amelyben a két szektor nem konkurense, hanem kiegészítője egymásnak. Azaz lehetővé kellene tenni, hogy legálisan oda-vissza lehessen egymáshoz utalni beteget. Például a magán lehetne a gyorsítósáv, de attól, hogy átment valaki oda egy vizsgálatra, a magánorvos még utalhassa be a közellátás megfelelő szintjére is, és ne kelljen a daganatgyanús beteget visszaküldenie a startvonalra, a háziorvoshoz. Szükség lenne arra is, hogy az állami egészségbiztosító szabadabban vásárolhasson szolgáltatásokat a magánszférától. Az már politikai bátorság, vagy rendszerszemlélet kérdése, hogy megengedi-e az állam, hogy a befizetett járulékának valamekkora részét valaki magával vigye a magánellátóhoz, ahol a szolgáltató kérhetne tőle kiegészítő díjat is. Hasonló rendszerek működésére külföldön is van példa, és ennek van realitása. Ez tudna kiskapuk nélkül működni, mert ugyanannyi pénzből jobb ellátást a magán sem tud nyújtani.
Érdemes lenne végig gondolni azt is, hogy a közegészségügyben is meg lehessen vásárolni az orvosválasztást, mint személyes szolgáltatást. A szakember szerint innentől kezdve a professzor úr vagy az osztályvezető orvos sem rohanna el a magánegészségügybe pénzt keresni, ha a munkahelyén operálhatna extra díjért többet. Ezzel így az orvos és a kórház pénzénél maradna, de a beteg így csak töredékét fizetné a magánegészségügyi díjaknak.
