Kaáli Nagy Géza: Legalább ötezer áldozata van az államosításnak
Legalább ötezer áldozata van a meddőségi centrumok államosításnak, Kaáli Nagy Géza szerint emberi mulasztás történt.
„Az állami rendszer jelenleg fele annyi humán erőforrással és infrastruktúrával rendelkezik, mint amennyi a termékenységi zavarral küzdő párok ellátásához szükséges lenne” – tette közzé nemrégen a Belügymisztérium. Ez az elemzés összhangban áll a még februárban megjelent, hivatalos kormányzati kijelentéssel, mely szerint „1800-2000 lombikbébi születik évente Magyarországon, a szektor fejlesztésével hamarosan ez a szám 4500-ra emelkedhet.” Ezek alapján egyszerű matematika kiszámolni, hogy a meddőségi intézetek azonnali, optimális kapacitásbővítése esetén az államosítás óta hány lombikbébivel születhetett volna több. Könnyen lehet, hogy az ötezres szám kissé alul becsült.
A kapacitásbővítés a magánintézetekben az államosítás előtt tulajdonosi döntés volt. A tulajdonosok az igényeknek megfelelően folyamatos fejlesztéseket, eszközbeszerzéseket, bővítéseket hajtottak végre. Az intézetek állami tulajdonba vétele után az új tulajdonos a működtetés mellett ezt a feladatot is az Országos Kórházi Főigazgatóságra (OKFŐ), majd a közel három éve létrehozott Humánreprodukciós Igazgatóságra (HRI) bízta. Ez utóbbi igazgatója Vesztergom Dóra lett, akit a médiában az ország „főlombikosaként” emlegetnek. Küldetését hivatalba lépésekor úgy fogalmazta meg: „Az emberi élet nem lehet üzlet… a kormány célja, hogy minden vágyott gyermek megszülethessen…” Sajnos ezek a magasztos ígéretek a közvetlen betegellátás területén üres szólamokká silányodtak.
Nyilvános, a sajtóban is megjelent információk szerint az igazgató asszony egyebek mellett csaknem 212 millió forintot költött az állami reprodukciós rendszer PR-jára. Szakértőként, a legnagyobb hazai ellátó helyet annak idején évtizedeken át fenntartó intézményalapítóként fogalmam sincs, hogy ez milyen tevékenységet fed, és kinek milyen üzleti hasznot hoz. Azt viszont határozottan kijelenthetem, hogy az amúgy is kapacitáshiánnyal küszködő rendszerbe, bárminemű PR-kampánnyal olyan újabb betegeket toborozni, akikről előre tudjuk, hogy még az intézetek küszöbét sem fogják tudni átlépni, akár orvosetikai kérdéseket felvethet. Arról nem beszélve, hogy mindezt nehéz átgondolt közpénz-felhasználásnak nevezni ott, ahol az érintett, meddőségi problémákkal küzdő párok a kormányzati ígéret ellenére csak magánfinanszírozásban, súlyos összegekért jutnak hozzá számukra fontos vizsgálatokhoz.
Közpénzpazarlásnak tartom azt is, hogy Vesztergom Dóra jól fizetett tanácsadókkal veszi magát körül. Van közöttük olyan is, aki a megjelent, sosem cáfolt hírek szerint – szintén tanácsadó – embriológusával együtt, jogsértő módon dobott ki 500 életképes embriót a kukába ahelyett, hogy lefagyasztotta volna őket. Ezek a tanácsadók annak idején azzal védekeztek, hogy minden egyes beteg írásban kérte tőlük: semmisítsék meg a piciny életeket. Végül mégis vettek egy fagyasztó berendezést és csodák csodája, onnantól kezdve egyetlen egy beteg sem kérte írásban, hogy dobják ki az embrióikat!
Madarat tolláról, tartja a mondás. A korábbi magánintézetekben azért nem volt szükség ilyen tanácsadókra, mert azokat magasan képzett, hozzáértő, törvénytisztelő szakemberek vezették, és szakmai értelemben vezetik ma is. Hozzá kell tegyem: megtépázott önállósággal.
Nemzetstratégiai szempontból aggodalomra ad okot, hogy az igazgató asszony szoros kapcsolatot ápol egy olyan külföldi befektetővel, aki korábban már próbálkozott többségi tulajdont szerezni a magyar meddőségi piacon. Személyesen is többször tárgyaltam a szóban forgó spekulánssal, hiszen pont az én intézeteimet szemelte ki megvételre. Próbálkozása gyorsan kudarcba fulladt, miután kiderült, hogy egy olyan hazai intézetnek is a tanácsadója volt, amely ellen ma is rendőrségi nyomozás van folyamatban. Ez viszont nem zavarta Vesztergom Dórát, aki idén nyáron – tudomásom szerint – írásban tájékoztatta a Dunamenti REK, azaz az összevont, államosított reprodukciós intézetek vezetőit és más dolgozóit, hogy szeptembertől az ausztrál Dr. Gab Kovacs már a meddőségi gigacentrum ügydöntő felügyelő bizottságába is bekerül.
Vesztergom Dóra, mint tudjuk, Novák Katalin sógornője, ami további kérdéseket vet fel. Vajon milyen céljai vannak az egészségügyi magánszolgáltatások területén cégükkel (Aranyklinika Kft.) tavaly már 1,3 milliárd forintos árbevételt termelő Novák családnak a hazai meddőségi piaccal kapcsolatban? Lehet, hogy Gab Kovács nemcsak egy tanácsadó, hanem üzlettárs is?
Eddig több tízmilliárd forintot költött a kormány az adófizetők pénzéből arra, hogy Európa egyik legnagyobb, legeredményesebb és nemzetközi példaképnek szánt meddőségi ellátórendszerét Magyarországon hozzák létre. A Kaáli Intézet ezt a rangos nemzetközi elismerést korábban önerőből is magáénak tudhatta. Mint alapítót, személyesen is szívfájdalommal tölt el, hogy Vesztergom Dóra veszni hagyja egykori intézeteim és országunk régi dicsőségét.
Ma már betegek ezrei menekülnek külföldre empatikusabb és eredményesebb lombikbébi kezelések reményében. Korábbi pályakezdő munkatársunktól elvártam volna, hogy egész életében a meddő betegek érdekeit tartsa szem előtt. Most mégis arról kell beszélgetnünk, miért született néhány év alatt legalább ötezer lombikbébivel kevesebb a monopolhelyzetben lévő, általa vezetett állami meddőségi központokban, a korábbi állami finanszírozás sokszorosát elverve. Lehet, hogy több időt kellett volna eltöltenie lombikbébi kezelések végzésével és a ma is hiányzó vezetői tapasztalat megszerzésével a mi, világhírű intézetünkben.
Az ország jelenlegi, katasztrofális demográfiai helyzetét az eredményes meddőségi kezelések is javíthatják, ami fontos nemzetstratégiai jelentőséggel bír. A Humánreprodukciós Igazgatóság alapvető szerepe az lett volna, hogy minden kezelésre jelentkező meddő párt gyermekhez juttasson. Ezen a területen súlyos emberi mulasztások történtek, amiért a felelőség – véleményem szerint – Vesztergom Dórát és igazgatóságát terheli, és erősen megkérdőjelezi létjogosultságukat is.
Előrelépést jelentene, ha az általuk eltérített milliárdokat eredeti rendeltetésüknek megfelelően, mielőbb új szakorvosokra, munkatársakra, műszerfejlesztésre és újabb intézetek létrehozására fordítanák. Tapasztalatból tudom, ezek a radikális változások elengedhetetlenek ahhoz, hogy hazánkban végre minden vágyott gyermek megszülethessen. Azt viszont elképzelni sem tudom, hogy családbarát kormányunk az ötezer lombikbébi hiányát eredményező állami rendszert – immár halaszthatatlan – hathatós intézkedések nélkül fogja hagyni.
