Orvosokat bírságoltak vesztegetésért

Az ügyben a Fővárosi Főügyészség a volt MÁV Kórház  tizenegy nőgyógyász szakorvosa és két szülésznője ellen emelt vádat vesztegetésért, mert 5000 illetve és 50 000 forint közötti összeget kértek a kismamáktól 2007 áprilisa és 2008 júliusa között legalább húsz esetben a szülés levezetéséért, vagy az érzéstelenítésért. Tíz orvos pénzbüntetést, egy szülésznő felfüggesztett szabadságveszést kapott.

A vádlottak tagadták bűnösségüket, többnyire úgy nyilatkoztak, hogy pénzt sosem kértek és nem is fogadtak el, és még csak nem is hallottak az úgynevezett "kiskasszarendszerről”, amelynek lényege, hogy havi rendszerességgel hálapénzben részesültek azok is, akik közvetlenül nem találkoztak a betegekkel.

Az eljárás adatai szerint kapott pénzt a műtősfiú, az altatóorvos, a szülésznő, a nővér, a nőgyógyász és az osztályvezető főorvos. Volt, aki csak kétezret, volt, aki 5-10 ezret, és volt, aki 60-80 ezret.

A kismamák és családtagjaik jobbára olyan megjegyzéseket kaptak: ugye, tudja, hogy illik megköszönni a kezelést? Adjon a műtősfiúnak, mert olyan keveset keres szegény! Egy epidurális érzéstelenítést ötezer forinttal szoktak megköszönni. Itt egy szülés levezetéséért 60-80 ezer forintot szokás fizetni.

A bíró kiemelte, hogy a vádlottak tagadásával szemben a tanúk nyomozati vallomásai meggyőzően bizonyították, hogy előre kértek tőlük megszabott összegeket az államilag finanszírozott egészségügyi ellátásért. Több tanú is elmondta, hogy magától nem adott volna, de úgy érezte, nincs választása, szinte utasították a pénz átadására.

Az eljárás egy közérdekű bejelentésre indult, amely után a hatóságok számos tanút - kisgyermekes anyákat és családtagjaikat - hallgattak meg arról, hogy kellett-e fizetniük hálapénzt az ellátásért.

A védelem korábban hivatkozott arra, hogy csak az ellátottak háláját kifejező ajándékozás történt, az fel sem merült, hogy ezért az orvosok jogtalan előnyt nyújtanának.

A bíró ezzel szemben kifejtette: hálapénznek az utólag, önként adott juttatás tekinthető, ami az orvosi kamara etikai kódexe szerint morálisan elítélendő, és visszaszorítása minden orvos erkölcsi kötelessége. Ebben az ügyben az ügyészség nem ilyen esetekben emelt vádat, hanem akkor, ha előre kérték és fogadták el a juttatást, ami nemcsak erkölcsileg, hanem büntetőjogilag is értékelendő: nem hálapénz, hanem vesztegetés.

A szóbeli indoklás kitért arra, hogy a tanúvallomások szerint voltak olyan - meg nem vádolt - orvosok, akik nem kértek előre pénzt. A bíró kiemelte: a cselekmény során a konkrét megfogalmazásoknak nincs jelentőségük, akár szavak nélkül, ráutaló magatartással is elkövethető a vesztegetés.

Korábban a védők felvetették, hogy a hálapénz Magyarországon akkor terjedt  el, amikor az 1950-es években az orvosok fizetése radikálisan csökkent, és így mára elfogadottá vált. Ezzel kapcsolatban a szóbeli indokolásban elhangzott: a bírók esetében senkinek nem jut eszébe, hogy a fizetéseket ilyen módon egészítsék ki. A bíró hozzátette: az orvos magánvállalkozóként teljes joggal kérhet pénzt a szolgáltatásaiért, de ettől különbözik az állami alkalmazottak helyzete.

A védelem korábban hivatkozott arra, hogy a magyar egészségügy problémái büntetőjogi eszközökkel nem oldhatók meg. A bíró megjegyezte: ebben az ügyben nem a magyar egészségügy ül a vádlottak padján, hanem 13 vádlott. Lehet, hogy hasonló cselekmények miatt még sok mindenki ellen lehetne vádat emelni, de a bíróság csak azokról mondhat ítéletet, akiket az ügyészség megvádolt.

Ítélethirdetés után az ügyész három nap gondolkodási időt kért, a védők felmentésért fellebbeztek, így másodfokon folytatódik a hálapénz miatt megvádolt orvosok és szülésznők büntetőpere.