Felszámolható az eladósodás
Miért termelődik újra a kórházak adóssága havi 2-4 milliárd forinttal, és miért nem lehetett eddig hatékonyan kezelni ezt, kérdezi a Világgazdaság.
Oki kezelés nélkül évről évre marad az utólagos tüneti kezelés. A szereplők egymásra mutogatnak: a kórházi menedzserek az államra, az állam pedig rájuk. Tehetik ezt mindaddig, amíg nincs kimutatva (és nincs következménye), hogy az adósság kinek a hibájából keletkezik, és kinek mi a felelőssége, feladata az adósság elkerülésében. Ebben a közegben – ahol a puha költségvetési korlát és a konszolidáció automatizmusa miatt hiányzik a menedzsmentérdekeltség – csak újratermelődhet az adósság.
Az első feladat tehát az, hogy a kimutatott adósságot megbontsuk felelősség és „jóság” szerint, így megfogalmazható, hogy a kórházaktól mekkora adósságcsökkentést várhatunk el. Ha egy kórház szakmaszerkezetében domináns például a rosszul finanszírozott traumatológia, sebészet vagy belgyógyászat, akkor nem reális és nem is fair adósságmentes működést elvárni, még jó kórházi menedzsment mellett sem. Ugyanakkor, ha a jól finanszírozott onkológia, invazív kardiológia vagy csontvelő-transzplantáció jelentősebb súlyt képvisel a szakmaszerkezetben, akkor kevésbé jó menedzsmentteljesítmény esetén is könnyen tartható az adósságmentes működés.
Az említett feladatok elvégzése nem megy egyik napról a másikra, és nem valósítható meg konfliktusok nélkül, de a következő kormányzati ciklus elején, az eladósodás okaira fókuszáló fokozatos adósságfelszámolási program elindítható. Az adósságkonszolidáció húsz évének tapasztalata és a változtatáshoz szükséges szakértői tudás adott, ha a politikai akarat is meglesz hozzá, akkor van esély, hogy az egyre jobban teljesítő magyar gazdaság problématérképéről eltűnjön a kórházak beszállítóit is érzékenyen érintő, kóros és egyben káros jelenség.
Ivády Vilmos egészségügyi közgazdász írását a Világgazdaság közli.