Év végi mérleg: menedzserszemlélettől kampányüzemmódig
A 2025-ös esztendő a magyar egészségügyben nem a várt strukturális áttörésről, hanem sokkal inkább egy kettős folyamatról maradt emlékezetes: a szakmai racionalizálás politikai küzdőtérré válásáról, valamint az ágazat krónikus alulfinanszírozottságának további mélyüléséről, írja összefoglalójában a Népszava.
Politikai fordulat: menedzserből kampányharcos
Az év leglátványosabb változása Takács Péter államtitkár szerepfelfogásának átalakulása volt. Míg az év elején még a várólisták kurtításán és operatív kérdéseken dolgozó ágazati menedzserként mutatkozott be, a júniusi, Kulja Andrással (Tisza Párt) folytatott vita vízválasztónak bizonyult. Ezt követően a szakpolitikai diskurzust felváltotta a kampányretorika. Az év végére a kormányzati kommunikáció már minden kritikai észrevételt – legyen szó a Magyar Orvosi Kamara (MOK) plakátkampányáról vagy a terepről érkező vészjelzésekről – ellenzéki politikai akciónak minősített.
A számok tükrében: zsugorodó finanszírozás
Annak ellenére, hogy az egészségügyi büdzsé nominálisan növekedett (elérve a 3700 milliárd forintot), a GDP-arányos költés aggasztó trendet mutat.
A 6,5%-os ráfordításnak is csupán kétharmadát állja az állam, a fennmaradó részt a lakosság közvetlenül, „zsebből” kénytelen kifizetni.
Kórházi adósság és bújtatott kapacitáscsökkenés
A finanszírozási hiány legfőbb indikátora a kórházak megállíthatatlan eladósodása. Bár az év elején 150 milliárdos gyorssegélyt kaptak az intézmények, Ivády Vilmos közgazdász becslése szerint 2026 elejére újabb 106–111 milliárdos konszolidációra lesz szükség.
Ez a gazdasági kényszer közvetlenül érinti a betegellátást:
-
Szolgáltatások szűkítése: A kórházvezetők a hiánytól tartva visszafogják a műtéteket és szakrendeléseket.
-
„Láthatatlan” szakemberhiány: A Direkt36 adatai szerint a kórházi ágyak több mint 8%-a (Budapesten 10%-a) üresen áll, mert nincs elég személyzet a működtetésükhöz.
-
Teljesítmény elmaradása: Az ágazat még 2025-ben sem érte el a 2019-es (utolsó járvány előtti év) teljesítményszintet.
Sikerek és kudarcok a digitalizációban
Az év pozitívumaként említhető az EgészségAblak alkalmazás és az országos időpontfoglaló rendszer, amely átláthatóbbá tette a szabad kapacitásokat. Ugyanakkor a digitalizáció sérülékenységére is fény derült: a nyár végi EESZT-leállás napokra megbénította a receptfelírást és a betegtörténetek elérését.
Konfliktusok és elmaradt bérrendezés
A szakdolgozói kamara (MESZK) adatai szerint 14 ezer ápoló hiányzik a rendszerből, ennek ellenére 2025-ben sem az orvosok, sem a szakdolgozók nem kaptak béremelést. A MOK tavaszi, „A magyarok egészsége többet érdemel” kampánya és a tízezres Kossuth téri demonstráció nem tudott valódi párbeszédet kikényszeríteni a kormányzatból.
A 2025-ös év az „elhalasztott reformok” és a „tűzoltás” esztendeje volt. Az ágazat szereplői – betegek és dolgozók egyaránt – most a 2026-os választások utáni időszaktól remélnek valódi megoldásokat a lefelé tartó spirál megállítására.
