Érthetetlen, miért kellett eltitkolni itthon életmentő adatokat

Nem kapott túl nagy nyilvánosságot április elején az a hír, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az Emberi erőforrások Minisztériuma (Emmi) megállapodást írt alá arról, hogy együttműködik a Covid-19-járvány kapcsán keletkező adatok, tapasztalatok tudományos feldolgozásában, elemzésében, értékelésében és közreadásában. Ez örvendetes, ugyanakkor az ötödik hullám végén kicsit késői fejlemény, ennek ugyanis a járvány kezdetén neki kellett volna állni, és folyamatosan közölni az elért, létfontosságú eredményeket – ahogy tették sok más európai országban is. Itthon gyakorlatilag semmilyen adat nem volt elérhető, a napi adatközlések a lehető legminimálisabb információt adják meg, azt is a lehető legnehezebben kezelhető formában.

Úgy tűnik azonban, hogy fű alatt mégiscsak készültek fontos kutatások is az itthoni adatok felhasználásával. Az MTA-közlemény szerint az operatív törzs életre hívott egy Epidemiológiai és Klinikai Kutatási Munkacsoportot, amelynek kifejezetten a kutatás-elemzés a célja. A transzparencia hiánya itt is felbukkan: míg nyugaton megszokott , hogy az ilyen bizottságok üléseinek napirendje, jegyzőkönyvei nyilvánosak, a munkaanyagaik bárki számára letölthetők, Magyarországon abszurd módon még azt sem lehet tudni, hogy kik a tagjai a csoportnak.

Az MTA és az Emmi közösen ki is adott egy összefoglalót azokról a magyar kutatásokról, amelyek a munkacsoport égisze alatt készültek – azért az összefoglaló a jó szó, mert a felsoroltak közül kettőt lehet megtalálni szaklapban, a Magyar Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemlében, illetve a Magyar Belorvosi Archívumban.

Én egy óriási kihagyott lehetőséget látok ebben az egészben – mondta a 24.hu-nak Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, a Virológiai Nemzeti Laboratórium munkatársa. „Egyrészt ezt a járványhullámok közepén kellett volna kommunikálni, az eredményekkel jó néhány embert meg lehetett volna győzni az oltások hatásosságáról. Másrészt annak sem látom sok értelmét, hogy ezt ilyen formában kiadják, a megfelelő kommunikáció nélkül csak néhányan találják majd meg. Ez az egész összefoglaló valahol a szakmai publikáció és a köztájékoztatás között van félúton. Ez nem jelenti, hogy nem lehetne egy jó kiindulópont, csak ehhez el kell kezdeni érthetően és célzottan kommunikálni a megfelelő helyen.”

Márpedig nemcsak a közvélemény, de a szakma sem tudott arról, hogy ilyen vizsgálatok készülnek, ez pedig finoman szólva is furcsa.

Továbbra sem értem, hogy ebből miért kell titkot csinálni, pláne, ha jó kutatásokról van szó, de amit végképp nem értek, hogy miért hónapokkal, negyedévekkel az események után jelennek meg ezek, egy olyan helyzetben, ahol hetek is számítottak volna annak idején – mondta a lapnak Ferenci Tamás biostatisztikus, az Óbudai Egyetem docense.

„A fejlett világon mindenhol közlik ezeket az adatokat gyakorlatilag folyamatosan. Én már tavaly novemberben szóvá tettem, hogy miért akkor jelentek meg a júniussal záruló vakcinahatásossági adatok, mindenesetre onnantól már arra sem lehetett hivatkozni, hogy bármiért nem lehet ezeket a számításokat megcsinálni. Ezek után mi történik? Megint teljes csönd fél évre, majd április 6-án megint a semmiből megjelenik egy adag eredmény.”