Elhunyt Romics László professzor úr
Elhunyt Romics László professzor úr. A Széchenyi-díjas orvos, belgyógyász, egyetemi tanár tudományos munkássága mellett kimagasló szerepet töltött be az orvosképzésben és a gyógyításban egyaránt. Az anyagcsere betegségek és az érelmeszesedés nemzetközi hírű kutatója akadémiai tisztségei mellett több európai tudományos társaságnak is tagja volt.
Romics László 1936-ban született Érden. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Orvostudományi Egyetemen végezte. Diplomája megszerzése után az egyetem III. számú Belgyógyászati Klinikáján dolgozott két évtizedig, majd az Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézet (ORFI) igazgatóhelyettese, valamint belgyógyászati osztályának vezetője lett. Három évvel később visszatért az egyetemre tanszékvezető egyetemi tanárként. 1988-tól 1991-ig az egyetem rektor helyettese, majd az egyetem rektora volt és főigazgatóként vezette a Kútvölgyi Klinikai Tömböt is.
Romics László 1976-ban szerezte meg az orvostudományok kandidátusa címet, 1994-ben pedig megvédte akadémiai doktori értekezését. Egy évvel később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 2001-ben rendes tagjává választották. Elnökhelyettesként, majd elnökként évekig irányította az MTA Orvosi Tudományok Osztálya munkáját. Akadémiai tisztségei mellett a Belgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke, a Magyar Belgyógyász Társaság elnökségi tagjaként is tevékenykedett.
Kimagasló munkáját számtalan kitüntetéssel - egyebek mellett a Szent-Györgyi Albert-díjjal és a Széchenyi-díjjal - ismerték el.
Romics Lászlótól Karádi István professzor úr, a Semmelweis Egyetem dékánja búcsúzik az egyetem munkatársai nevében. Az egytem honlapján megjelent visszaemlékezésében azt írja: "Nemzetközileg is elismert szakmai munkássága klasszikus műveltséggel párosult. Szinte történészi ismeretanyaggal és szemlélettel elemezte a világ és emberiség helyzetét, nekünk, tanítványainak példát mutatva a józan, bölcsen mérlegelő, humánus gondolkodásmódról. Szenvedélyesen vitatkozott, nem tűrte el a hatalmi arroganciát és igazságérzete védelmet jelentett a jogtalanul támadottak számára.
Hosszan tartó szenvedése során emberi méltóságból olyan példát állított elénk, tanítványai elé, amely előtt mindenkinek fejet kell hajtania. Kedvességét, bölcs tanácsait halála utolsó pillanatáig megosztotta velünk."
Búcsúztatása augusztus 16-án 14.15-kor lesz a Farkasréti temetőben.
