"A jólétet alapvetően befolyásolja, hogy ki milyen beteganyaghoz jut"

A Magyar Rezidensszövetség elnökével készült interjúban  egyebek mellett a kizsákmányoló, s a szakmai fejlődést elölő hierarchiáról, a „hálapénzről”, a fiatal és középkorú orvosok elmeneküléséről és eseteleges hazatérésükről beszélnek.

– A megélhetést – Mondja Papp Magor – , az egzisztenciális jólétet alapvetően befolyásolja az, hogy ki mennyi és milyen minőségű beteganyaghoz jut a munkája során. A hierarchia sok esetben szerepet játszik abban, hogy sok fiatal orvos nem tud megfelelő számú műtéthez hozzájutni, és így kevés lehetőséget kap a gyakorlati fejlődéshez. Holott mindez szükséges a szakmai előmenetelhez. Sajnos jellemző, hogy adminisztratív feladatokra fogják a fiatalokat, ami szintén a szakmai fejlődés ellen hat. Gyakran mesélik a fiatalok, hogy erőből próbálják meg őket beosztani nagyszámú ügyeletbe, vagy belekényszeríteni olyan munkahelyzetbe, amire nincsenek felkészülve, felkészítve.

A kiszolgáltatottság nem új, a reakció lehetősége viszont megváltozott, az „új orvosgeneráció”már vagy konfrontálódik a főnökével vagy összecsomagol és kimegy külföldre, erről is beszél a rezidensszövetség elnöke:.

– Az elvándorlás itthon veszteségként jelenik meg a betegek és a betegellátók számára is. Ugyanakkor komoly lehetőségként is felfogható, mert egy olyan világban szocializálódnak, ahol nincsen hálapénz, ahol egészséges hierarchikus viszonyok uralkodnak. Szóval, ha őket haza tudnánk csábítani, az jelentős vérfrissítés lenne egy új szemlélet és keretrendszer kialakításában.

– Önmagában az, hogy megfizetjük az orvosokat, még nem hozza meg a várt hatást. Muszáj rendet tenni a munkakörülmények, a szakmai fejlődés keretei között is – tartja az elnök, de rögtön szóbakerül, hogy a „rendetlenség”, s abban különösen a hálapénz rendkívül erős gátja sokaknál már a hazatérésnek is.

– Azt tapasztaljuk, hogy a hálapénz nagy részét a kollégák 10-15 százaléka viszi haza. Nagyon sok olyan kolléga van, aki nem fogad el vagy nem kap hálapénzt. Ilyen szempontból kialakul a szakmán belül egy érdekeltségi különbség is. Természetes, hogy a hierarchia csúcsán lévő szereplők könnyebben tudják e forrásokat összeszedni, tehát kereshető ilyen összefüggés is. De sok olyan főorvost, professzort is tudnék említeni, aki a beosztásától függetlenül nem fogad el hálapénzt, nem él vissza a helyzettel. S tudok olyan esetről is, aki más – fiatal, vagy középkorú – kolléga munkája után hamarabb megy oda a beteghez vizitelni, azt a látszatot keltve, hogy ő volt a gyógyulás segítője. S szemrebbenés nélkül veszi el azt a borítékot, ami nem is neki szól. Sajnos a jelenlegi struktúrát a hálapénz konzerválja. Meggyőződésem, hogy addig nem tud megújulni az egészségügy, amíg nem fogadjuk el alapvetésként, hogy a hálapénzt fel kell számolni, ki kell vezetni a rendszerből. Rombolja az orvos–beteg kapcsolatot, és a kollégák közötti csapatmunka lehetőségét is – idézi Papp Magort az mno.hu.